....és akkor Csingacsguk visszanéz :)

Történt egyszer, hogy Csingacsguk és az ő nagyszerű barátja Sólyomszem útra keltek, mert már oly régen szívták magukba a hegy és az erdő bódító illatát. Útjukat ezúttal is siker koronázta, hisz találkoztak szarvasokkal és egy őzzel is futtában, láttak nyuszit és molnárfecskéket, amiket eddig még sohasem. Mivel másnap hosszú út várt rájuk időben elindultak hazafelé. A nap éppen átbukott a hegy mögé, amikor Csingacsguk visszanézett a tisztásra a dombtetőn, és ezt látta:

Nagyon sajnálták, hogy nem korábban jött ki a tisztásra, mondjuk úgy fél órája, mikor ők ott jártak. Erősen szürkült már, így fájó szívvel, de folytatták útjukat. Mielőtt végleg elhagyták volna a dimbes-dombos tájat Csingacsguk még egyszer visszafordult, hogy  némán búcsút vegyen a szarvastól. Amit látott minden képzeletét felülmúlta. Csendben meglapogatta Sólyomszem oldalát, majd a domb felé mutatott:

Egy egész szarvas rudli legelészett békésen. Sólyomszem elkövette azt a hibát, hogy megkérdezte barátját: " Visszamegyünk?" Ő persze, csak erre várt, és már szedték is a lábukat szélsebesen visszafelé. Egészen a nyiladékig nyargaltak, ott óvatosra vették a tempót. A szél is velük volt, így végül kúszva sikerült megközelíteni a csapatot. A fűben hasalva számolták őket egészen tizenegyig.

 Végül még egy nem várt látogató is besétált a képbe, de ő rögtön kiszúrta a két fűben lapuló kíváncsi sima bőrűt. Ezután a szarvasok is jobbnak látták, ha visszahúzódnak a biztonságot jelentő erdőbe.

Bár a fényviszonyok koránt sem voltak szerencsések, az élmény felejthetetlen ismét! <3