Új évi fotós túra a havas Gerecsében...

Tökéletesre sikerült az év kezdés :) Az új év első napján leesett az első hó is az idei télen és  végre útra keltünk kora reggel a havas Gerecsében.

Madárkák....

MEDVESI FOTÓS MARATON - Vadaspark, Somoskő

Ahogyan az előző bejegyzésben (http://semplicebelezza.blogspot.hu/2014/10/medvdesi-fotos-maraton-napkelte-fotozas.html)  említettem, a reggeli tumultus után a saját utunkat jártuk. Visszaindultunk Somoskőre, hogy megnézzük a várat és a környéket. A parkolóba épp egy csoporttal együtt érkeztünk...egy gyors döntéssel elhatároztuk hát, hogy ismét módosítunk a programon megnézzük a közelben lévő Vadasparkot. Elég korán volt még, az etetést délután négyre hirdették meg. A bejáratnál rögtön szóba elegyedtünk a park egyik munkatársával, aki elmondta így igen kevés az esély bármit látnunk :( Azért beengedett minket és a szakszerű vezetés mellé egy etetést is kaptunk, így csak mi voltunk a parkban és zavartalanul fotózhattam :)

Ez a dám a kedvencem

Remélem egyszer vadon is sikerül ilyen fotót készítenem róluk

Ő itt Oszi :)

....és akkor Csingacsguk visszanéz :)

Történt egyszer, hogy Csingacsguk és az ő nagyszerű barátja Sólyomszem útra keltek, mert már oly régen szívták magukba a hegy és az erdő bódító illatát. Útjukat ezúttal is siker koronázta, hisz találkoztak szarvasokkal és egy őzzel is futtában, láttak nyuszit és molnárfecskéket, amiket eddig még sohasem. Mivel másnap hosszú út várt rájuk időben elindultak hazafelé. A nap éppen átbukott a hegy mögé, amikor Csingacsguk visszanézett a tisztásra a dombtetőn, és ezt látta:

Nagyon sajnálták, hogy nem korábban jött ki a tisztásra, mondjuk úgy fél órája, mikor ők ott jártak. Erősen szürkült már, így fájó szívvel, de folytatták útjukat. Mielőtt végleg elhagyták volna a dimbes-dombos tájat Csingacsguk még egyszer visszafordult, hogy  némán búcsút vegyen a szarvastól. Amit látott minden képzeletét felülmúlta. Csendben meglapogatta Sólyomszem oldalát, majd a domb felé mutatott:

Egy egész szarvas rudli legelészett békésen. Sólyomszem elkövette azt a hibát, hogy megkérdezte barátját: " Visszamegyünk?" Ő persze, csak erre várt, és már szedték is a lábukat szélsebesen visszafelé. Egészen a nyiladékig nyargaltak, ott óvatosra vették a tempót. A szél is velük volt, így végül kúszva sikerült megközelíteni a csapatot. A fűben hasalva számolták őket egészen tizenegyig.

 Végül még egy nem várt látogató is besétált a képbe, de ő rögtön kiszúrta a két fűben lapuló kíváncsi sima bőrűt. Ezután a szarvasok is jobbnak látták, ha visszahúzódnak a biztonságot jelentő erdőbe.

Bár a fényviszonyok koránt sem voltak szerencsések, az élmény felejthetetlen ismét! <3

Mezei futóverseny...

Kihasználva a végre igazán napsütésesnek ígérkező hétvégét hosszabb túrára indultunk barátaimmal a Gerecsében, kicsit a felkészülés jegyében, mivel már nincs egy hónap a Gerecse 50 túráig. Végül úgy döntöttünk, hogy nem a teljesítményre hajtunk, hanem az élményre, így magammal vittem a gépemet is és, hogy milyen jól tettem a következő képek is igazolják :) A napsütés az őzeket is kicsalogatta.

Mosolyogjak is? :)

Ki van kinn és ki van benn?

....akkor most fussunk vagy sem?

Mezei futóverseny....

...és a győztes, aki nem egy kenguru :)

Végre tavasz...

Már jó ideje nem fotóztam, és ez nincs rendben. Vagy én nem értem rá, vagy ha mégis, akkor az időjárás nem volt kedvező. De tegnap végre minden összejött :) Március 1-jén igazi tavaszi reggelre ébredtünk és semmi sem tarthatott vissza, hogy útnak induljak kedvenc túratársammal a Gerecsébe. Napsütés, madárdal, a levegőben pedig hamisítatlan tavasz illat....szóval "la vita e bella" vagyis az élet csodaszép!

Erdőn, mezőn.....

...aztán mégis tél lett.....

....a szerdai tavasz után pénteken hatalmas hóesés következett. Gondoltam itt az utolsó alkalom, hogy fogjam a gépemet és Legkedvesebb Túratársamat és útra keljünk, hogy végre meglegyen a havas, vadas képem is. Cserkelésünket siker koronázta, ráadásul ma az eső elmosta az összes havat....

Csipsz