Izland - 12 nap a csodák földjén - 6. nap

2016. szeptember 5. hétfő,
Laugavartn - Pingvellir Nemzeti Park - Geysir - Gullfuss (199 km)

Meglepő módon ma is napsütésre ébredtünk :) míg otthon esik az eső!

A mai napra nem túl szoros programot terveztünk. Első utunk egy gumi szervízbe vezetett, hogy a szombaton defektessé vált kereket megjavíttassuk. András megtalálta a defekt okát, egy fémdarab fúródott a gumiba. Nem messze a városkától láttunk idefelé jövet egy kis szerelőműhelyt az út mentén, oda indulunk. Kis füzetembe gondosan feljegyzeteltem szókincsem legújabb gyöngyszemeit, úgy mint például "defekt" :) a telefonomra letöltött szótár segítségével. Nagyon kedvesek voltak a műhelyben, megértették elsőre a problémánkat, de segíteni nem tudtak, mert csak teherautóhoz voltak ott gumik. Tovább irányítanak bennünket Selfossba, a Toyota szalonba. Ezt is könnyen megtaláljuk, már rutinosan mantrázom a mondanivalómat, de a gumi javításában ők sem tudnak segíteni. Viszont ajánlanak egy szervízt a városban. A fiatalember elmagyarázza merre menjünk, majd azt mondja, menjek be a pult mögé. Értetlenül nézek Andrásra, tényleg jól értettem-e, de már int is a nyomaték kedvéért. Ahogy belépek, már értem a dolgot. A monitoron a város térképe, ahol gyönyörűen berajzoljuk az útvonalat :) Könnyen odatalálunk a kapott útbaigazítás alapján. Ez egy vérbeli szerelőműhely, halomban állnak a gumiabroncsok az egyik sarokban, jó helyen vagyunk. Mikor belépünk mindjárt odajön egy szerelő, akinek előadom, mit szeretnénk és kéri menjünk vele. Egy kisebb műhelybe megyünk, ahol egy viking termetű fiatalember gondjaira bíz minket. Olyan 20 körül lehet épp, mint a kisfiam :) Elmondom neki is, miért jöttünk és kérdésére megismétlem, hogy nem másik gumit szeretnénk, hanem lehetőség szerint ezt megjavíttatni. Beleegyezik, azt mondja megnézi mit tehet. Kimegyünk az autóhoz, ahonnan játszi könnyedséggel emeli ki a sérült kereket, mintha egy pille lenne :) A műhelyben aztán munkához lát, mi pedig feszülten várjuk, mire jut. Nyilván nagyon nem mindegy, hogy javítható-e a kerék, vagy vennünk kell két új gumit, hisz egyet nem cserélhetünk. Néhány perc után az ifjú viking mosolyogva fordul felénk, megjavította a kereket és sebtiben fel is tenné a helyére. Nagy kő esik le a szívünkről. Amikor arról kérdezzük, mivel tartozunk a munkájáért, csak legyint és azt mondja, örül, hogy segíthetett. Nagyon hálásak vagyunk neki. Magamon nem lepődöm meg, hogy szinte meghatódok, de látom, ahogy András kezet fog vele és meglapogatja a vállát, és legszívesebben jól megölelgetnénk amiért ilyen sokat segített rajtunk. Kifelé menet megbeszéljük, hogy nagyjából tényleg a fiunk lehetne és este a vacsoránál talán elmeséli majd a szüleinek, hogy "képzeljétek, ma egy magyar bácsinak és néninek javítottam meg egy defektet, tudjátok, magyarok, akikkel döntetlent játszottunk a foci EB-n. :) és olyan nagyon örültek, hogy nem is értem :) " Hozzáteszem, hogy meglepő örömünkben kétségtelenül benne volt az is, hogy nem erre voltunk felkészülve az itthoni tapasztalatok alapján. Fejben azért lejátszottuk, hogy történt volna mindez nálunk :( Ami számomra ismét nagyon jó érzés volt, az az, hogy tisztán látszik, hogy a fiatalember, aki a segítségünkre volt a legnagyobb természetességgel tett így, mert a másikon segíteni emberi dolog.....

Ezt a szervízt jó szívvel ajánlom Selfossban :)

Na, de most vissza az utunkra. A szervizelés után még sétálunk egy keveset Sellfoss főutcáján. A városka hangulata engem az amerikai filmekben látott kisvárosokra emlékeztet. Megnézzük a Bobby Fischerről elnevezett sakk klubot, majd autóba ülünk és irány a Pingvellir Nemzeti Park.

A Pingvellir Nemzeti Park a világörökség része. A ping szó jelentése parlament és az izlandi parlament nevében ma is szerepel: Alping. 930-ban itt hívták össze a világ első parlamentjét, amely egészen 1798-ig ezen a helyen ülésezett. 1944. június 17-én pedig itt kiáltották ki Izland függetlenségét.

Úton a Pingvellír Nemzeti Parkba

A parkolás nem ment túl simán, mert itt fizetni kellett érte (először az itt tartózkodásunk alatt) és az automata az összeget levonta a kártyáról, de jegyet nem adott. nem voltunk ezzel egyedül, de mivel láttunk büntető cédulákat is a parkoló autókon inkább másik parkolót kerestünk. Míg András átállt az autóval én vadludakat fotóztam.

Kiadós sétát tettünk a nemzeti parkban, láttuk az első parlament helyszínét, ez a Lögberg, vagyis törvényszikla, az Alping működési központja. Ez az a hely, ahol a 3 évre megválasztott lögsögumador, vagyis a törvénymondó kihirdette a törvényeket. De kiállhatott ide bárki más is, hogy fontos kérdéseket vessen fel. Sajnos az aktív geologiai működés következtében a hely mára eltűnt, a helyét viszont egy izlandi zászló jelöli.

 Sétáltunka az Almannagjá kanyonban, megnéztük a Silfa hasadékot, ahol látványosan megfigyelhető, ahogyan az Észak-Amerikai és az Eurázsiai kőzetlemezek távolodnak egymástól és az Öxafoss vízesést. Felemelő érzés volt ilyen ikonikus helyeken sétálni!

IronMan két földrész határán

Utunkat a Geysír felé folytattuk, a szökőforrás felé, amely minden gejzírek anyja :) a világon a legtöbb helyen ezt a szót használják, ahogyan nálunk is a gejzírek megnevezésére. A névadó sajnos már igen régóta nem aktív, de a közelében van a Strokkur (köpülő) nagyon is, amit szerencsénk volt megcsodálni.Videóztunk, fotóztunk, próbáltuk elkapni a jó pillanatokat, de a gejzírnek pont az a legfőbb ismérve, hogy kiszámíthatatlan :) Azért türelmesen vártunk, meg is lett az eredménye.

Aprócska gejzír

Strokkur gejzír a kilövelés előtti pillanatban

A Geysír, ma már nem aktív

Az utolsó hely, amit még mára szántun az a Geysírtől 10 km-re található Gullfoss (Arany vízesés) volt. A Hvíta folyó kanyonjában található és az egyik legkedveltebb hely a turisták számára. Ez nyilván abból is adódik, hogy igen közel van a reptérhez és része a rövid programoknak is. Ahogyan az elején is írtam amellett, hogy számos közismert helyet, kötelező turistalátványosságot is megnéztünk a célunk elsősorban a kaland volt. Olyan helyekre eljutni és olyan fotókat lőni, ahová nem sokan járnak. Szóval, ne várjatok szép hosszú záridős elmosott vízeséseket tőlem :) Mire odaértünk a fények eléggé elfogytak, hideg metsző szél fújt. A hely gyönyörű. A víz rettentő ereje, amivel robog lefelé a lépcsőkön és amivel utat tört magának kirajzolva egy csodás kanyont lenyűgöző.

A Gulfosstól hazafelé vesszük az irányt, hisz Andrásra még vár egy kerékcsere :) én is ott ragadtam a parkolóban, mivel a tó felett dupla szivárvány volt :) Ismét meleget vacsoráztunk, elküldtük az otthoniaknak a napi képes beszámolót.5 perc múlva éjfél és én végre utolértem magam a napló bejegyzésekkel :) A blogon még van mit behozni, de azért remélem tetszett a mai napunk is :)

Izland - 12 nap a csodák földjén - 5. nap

2016. szeptember 4. (vasárnap) 632 km

Az eredeti terv szerint ma indultunk volna, de hála a WizzAir-nek nyertünk 4 napot :) És tényleg hálás vagyok, mert az eddig eltelt napok egyenként is felérnek egy-egy csodával. <3

Ma búcsút intünk a Keleti fjordoknak, s az Arany háromszög (kör) felé folytatjuk kalandunkat, a sziget másik oldalára.

Felhős, ködszitálós reggelre ébredtünk. Gyors reggeli után útnak indulunk. Volt még egy adósságunka városka felé. Már érkezéskor kiszúrtuk a dombtetőn álló fehér templomot kék tetővel. Sajnos eddig nem jutottunk el oda, így ma indulás előtt még odakanyarodunk. A ködben szinte világítottak a kék tetőelemek. Senki nincs itt, bekukucskálok hát az ablakokon. Meglepődöm, mikor rájövök, hogy a külsőre templomnak  látszó hely egy vendégházat rejt. Elsőre bizarr párosítás, de nagyon barátságos.

Esőben indulunk útnak, azt remélve, így majd útközben nem állunk meg. Persze ezúttal sem így történik :) A köd is remek fotótéma, ilyen gyönyörű tájon, ahol az óriás hol zöld, hol fekete sziklás hegyek és a hatalmas robajjal partra érkező óceán adják a keretet, még inkább az.

Kisebb megállókat iktatunk be, tényleg csak kiugrottam néhány fotó erejéig pár percre a kocsiból :)

Amikor hosszan ereszkedve a hegyről elértük az óceánt, hatalmas hullámokkal és elképesztő moraj kíséretében András azt mondta, ezt le kell videóznia. Én meg nem tiltakoztam :) követtem őt. Előbb apró fekete kavicson, majd fekete homokon gyalogoltunk. Mindenképp szerettem volna bemenni az óceánba. Persze nem fürödni, hisz elég hideg van, de én valahogy mindig olthatatlan vágyat érzek, ha nagy víz mellett járunk, hogy legalább besétáljak kicsit. Így történt most is :)

Nagyszerű érzés volt, bár egy váratlanul nagy hullám gyorsabbnak bizonyult nálam, és beterítette a nadrágomat :) az autóban aztán megszabadultam tőle, s a következő órákban hála a Jimny kitűnő fútésének megszárítottam. Legalább addig nem tudtunk megállni :)

Egy öbölben igen sok fehér madár tanyázott. Sikerült közelebb mennem, így megfigyelhettem, hogy hattyúk azok. A ködben nem sikerült túl jó képeket készítenem, de a látvány nagyszerű volt.

Mire a Jökulsarlon gleccser lagúnához értünk megszáradt a nadrágom is. Itt kezdtünk izlandi utazásunkat napkeltekor, napsütésben. Mivel az utunk erre vitt ismét megálltunk, hogy ezúttal ködben csodálhassuk meg a hatalmas jégtömböket. Meglepő volt, hogy jóval több jéghegy úszik a lagúnában, az óceán partjáról viszont elfogytak a jégtömbök. Talán az elmúlt napok szokatlanul meleg időjárásával magyarázható. Mindenesetre gyönyörűséges volt a hely ködben is. Hálás vagyok a sorsnak, hogy kétszer is részem lehetett ebben a látványban.

Útnak indultunk ismét, de újra meg kellett állnunk, hiszen egészen közel lehetett jutni a gleccserekhez, amit most ráadásul gyönyörűen bevilágított a napsütés. Ez izlandi viszonylatban azért meglehetősen ritka. Nem tudom elégszer leírni, mennyire szerencsések vagyunk :)

Feltekertem a telét, hogy egészen közelről szemügyre vehessük a gleccser által rajzolt barázdákat. A jég az erős napfényben kéken tündökölt.

A mai napra egy kijelölt célpontunk volt, Vik után nem sokkal. Egy a 70-es években kényszerleszállást végrehajtó amerikai repülőgép maradványait szerettük volna látni valahol a tengerparton, de még mindig majd 200 km-re van így hát elhatároztuk, most már tényleg nem állunk meg addig. Viknél tankolni kellett és ittunk egy kávét. A hely (nem tudom, minek nevezzem, hisz étterem, kávézó, ajándékbolt, szuper martket és a fene tudja mi még) zsongott. András szerint ilyen lehet az utolsó alaptábor az Annapurna alatt, ahol még be lehet szerezni a legszükségesebbeket. Mindenféle náció akadt itt, mi egy igazi vikinget szúrtunk ki :) Olyan ötvenes, szépen kigyúrt, inkább erős, vöröses szőke haj, és némi szakáll. Cseppet sem hasonlít az otthon megszokott "kopaszizomagyakra". Tekintélyt és erőt sugárzott. Ha már itt voltunk felmentünk néhány fotó kedvéért a kis piros tetős templomhoz és a sziklákról a tengerben is készült néhány kép.

A repülőgép roncsot nem nagyon jelöli semmi, nehezen találtam rá egy oldalon végül a GPS koordinátákra, ennek alapján kerestük. Hamarosan elértük a megadott koordinátákat, a roncsot azonban nem lehetett autóval megközelíteni. Az út menti parkolótól még 4 km-t kell megtenni gyalog az óceánig. Mivel már későre járt, a 8 km-es túra és fotózás egészen biztosan nem fért volna bele, így fájó szívvel, de lemondtunk róla :( Viszont egészen közel voltunk a Skogafoss vízeséshez, oda indultunk hát. Maga a vízesés már árnyékban volt, de még így is meseszép látvány nyújtott

Még egyszer álltunk meg útközben, az Eyjlaflajlajökull vulkán lábánál. Ezt a nevet jól ismertük már Walter Mittytől :) Aki nem értené, van egy bájos film, a címe Walter Mitty titkos élete, Ben Stiller játssza a főszerepet. Gyönyörű helyeken forgatták, egy kis részét többek közt Izlandon. Emlékszem a kisfiam 18-adik születésnapján a meglepetésbulira készültünk, amikor megnéztük ezt a filmet. Akkor szájtátva bámultuk és talán komoly szerepe volt benne, hogy Izlandot látni akartuk egyszer az életben :) Szóval, valahol itt forrt össze sorsunk Walter Mittyvel és az utazás során még számtalan közös pontunk akadt :)

A vulkán legutóbb 2010-ben tört ki, a hely lábánál egy kis bemutató ház őrzi ennek emlékét, a képeket, melyek a kitöréskor készültek mi is megnéztük. Indulásunk előtt két nappal volt hír. " Izland legaktívabb vulkánja, a Katla kitörni készül. Riasztást adtak ki Izlandon, miután az ország legnagyobb vulkánját 1977 óta nem érzékelt, két, a Richter-skálán 4-es erőségű rengés rázta meg hétfőn." mi szerdán utaztunk. Valahogy cseppet sem aggasztott a dolog, sőt :) Azért szerencsére ebből nem lett semmi. Ahogyan utána olvastam nem is annyira a klasszikus vulkán kitöréstől kell tartani. A Katlát ugyanis 500 méter vastagságú jégtakaró borítja, így egy kisebb kitörés nem is tör a felszínre, azonban jelentős mennyiségű jég olvadhat meg. Az olvadékvíz kifolyik a jégtakaró alól, és gyors sodrású, jeges iszap- és kőáradatot okoz. Ennek jökulhlaup az izlandi neve. A jökulhlaup nagy károkat képes okozni a környezetben, építményeket sodorhat el, utakat tehet tönkre.

Este 9 után érünk a szállásunkra, Laugarvartn-ba, a Golden Circle Apartmanba. A bejutásunk kalandos volt, hiszen nincs recepció. E-mailben kaptuk meg a szükséges adatokat. A mi appartmanunk a 101-es volt, amit meg is találtunk. Bepötyögtük a kódot, de a kulcsszekrény nem nyílik ki. Tanácstalanul nézünk, majd András lenyomja a kilincset és az ajtó nyitva volt.... Az előszobában azonban kabátok és cipők sorakoznak....hamar rájöttünk, hogy  rossz helyen járunk :) A házakon ugyanis szám is van, a miénk a 3-as ház 101-es lakása :) ahová tökéletesen illik a kód. Ez egy remek szállás. Saját felszerelt konyhával, fürdővel és kényelmes ággyal. A wifi itt is hibátlanul működik. Kihasználva a hely kiváló adottságait meleg vacsit készítünk olasz módra: széles metélt bazsalikomos paradicsomszósszal és egy üveg bort is kinyitunk. Este még elküldjük a szokásos esti képes beszámolót az otthoniaknak és megtervezzük a következő napot.