Nyár....

Sűrű félév van mögöttem és ez látszik a blogomon is :( Folyamatosan kapom a jelzéseket, hogy hiányoljátok a fotóimat <3 Legfőbb kritikusom, a nagylányom egyenesen megdorgált, hogy így elhanyagoltam <3 Igaza van! :)

Nem ígérek semmit, de igyekezni fogok, mert fotók azért születtek ebben az időszakban is :)

Dolce far niente - Buje

Dolce far niente - levendulás az Isztrián

Ahogyan már az előző bejegyzés címében is utaltam rá az Isztriai félsziget belső részét "horvát Toscanaként" is szokták emlegetni. Joggal, hisz a tengertől elindulva gyönyörű szőlőkkel és olajfákkal beültetett teraszok közt kanyarog az út két dombtetőre épült városka közt. A völgyekben sokfelé levendula mezők színesítik az amúgy is lenyűgöző panorámát. Mostani bejegyzésemben innen hozok néhány képet.

Munkában a méhek

Olajfaliget és levendula, két klasszikus isztriai kincs

Terra rossa és levendula

Dolce far niente - Isztria, a horvát Toscana

Dolce far niente....

....lassan, de csak elkészülök a képekkel :) Az első bejegyzésben néhány naplementét hoztam az Adriáról.

  

 

Dolce far niente - ROVINJ

Rovinj klasszikus látképe

Kormorán az Adrián

Candy Bar - kívülről

Candy Bar - belülről

Művészek utcája

 

 

Udvari látkép

Rovinj esti látképe

Dolce far niente - PIRANO

Dolce far niente, azaz édes semmit tevés. Így mondja az olasz. Talán nem mondok újat, ha elárulom erőteljesen vonzódom az olasz kultúrához és minden máshoz, ami olasz. A pastatól kezdve, a calcio-n át egészen az olasz nyelvig. Ezért is kezdtem olaszul tanulni néhány éve. Nagyra becsülöm az olasz emberek mentalitását, az élethez és egymáshoz való viszonyukat, a nyitottságukat és azt a szenvedélyt, ahogyan megélnek minden egyes pillanatot életük során. Szerencsés vagyok, mert megadatott, hogy többször járhattam már Olaszországban, és visszatérő vendégek vagyunk a családommal nyaranta az Isztriai félszigeten, ahol legalább annyira olasz ma is minden, mint valamikor réges-régen, és ahol kedvemre pallérozhatom nyelvtudásomat is. Nagyjából a teljes félszigetet bejártuk már az eltelt évek során, de mindig akad valami új, amit felfedezhetek kedvemre és persze vannak kötelező helyek, ahová mindig vissza kell menni. Igen kell, mert ezeket a helyeket látni kell újra és újra, hogy feltöltekezve hazavigyük ezeket az érzéseket, amihez csak itt juthatunk hozzá. Szóval dolce far niente, ez volt nekem az eltelt néhány hét, és néhány képen keresztül igyekszem ezt az életérzést megmutatni nektek is.

Az első hely, a kedvenc, Isztria gyöngyszeme: Piran, vagy ahogyan az olaszok mondják Pirano

Pirano főtere

Porto, a kikötő

A piac

A tenger

Főtér színesben

Alagút mandulafenyőkből, úton Piranba