Kiállítás...

Izland - 12 nap a csodák földjén - 12. nap

2016. szeptember 11. (vasárnap) a haza utazás

Eljött a haza utazás napja. Az érzéseim kettősek, hisz csodás volt itt lenni, de jó lesz végre újra látni a gyerekeinket :)

Az egyetlen büfé a Keflaviki reptéren

Reggeli, összepakolás és elindulunk. Előbb még útba ejtünk egy viking falut Keflavik mellett. A hideg szélben nem esik jól túl sokáig mászkálni a gyeppel fedett házikók közt. Meg ilyenkor már amúgy is mehetnéke van az embernek, vagy legalábbis én így vagyok vele.

Leadjuk a bérelt autót, majd néhány perc múlva érkezik a kisbusz, ami bevisz bennünket a reptérre. Bőven időben érkezünk. Elintézzük az adó visszatérítést és gyorsan el is kávézzuk. Míg sorban állunk egy hölgy szólít meg, hallván, hogy magyarul beszélünk. A beszélgetésünkből kiderül, hogy Norvégiában él, magyarnak vallja magát, bár sosem járt Magyarországon. Egy orvos konferencián járt Izlandon és nagyon örült, hogy magyarokkal találkozott :)

Megnyitják végre a kapukat. Hihetetlen, milyen sok járat indul erről a kis reptérről, a 80 százalék az észak-amerikai kontinensre. Kígyózó sor áll a négy Wizz ablaknál, pedig a kijelző szerint csak egyetlen Wizz járat indul, a miénk Budapestre. Míg sorban állunk szóba elegyedünk a mögöttünk sorban álló két úriemberrel, akik szintén magyarok. Rövidesen kiderül, hogy egyikük a szomszéd településen él és van egy közös barátunk, akivel beszélt a héten és mesélte neki, hogy van egy másik barátja is épp most Izlandon, hát ezek voltunk mi :) Ennyire kicsi ez a világ.

A beszállás előtt még veszünk néhány apróságot. Többek közt egy üveg Breinivint, a helyi pálinkát, amit burgonyából főznek és köménnyel ízesítenek. A hétvégi szarvasbőgés túrára ezt visszük a barátainknak az általam sütött kenyér mellé. Azóta persze ezen túl vagyunk. A breinivinről annyit, egyszer meg lehet inni, de a jó féle barack pálinkának nyomába sem ér :) 

A beszállás előtti személyes átvizsgálásnál hát persze, hogy én és a fotóstáskám fáradunk ki ellenőrzésre ismét :) Valamiért szeretik a fotóstáskámat a vámosok.

A bejegyzést már a repülőn ülve írom az úti naplómba. A kapitány épp most mondta el, hogy az Északi-tenger felett repülünk úton Norvégia felé, az érezhető turbulenciát pedig a 180 km/órás szél okozza, ami hátszél, így 900 km/órát meghaladja a sebességünk. A jó hír, hogy behozzuk az induláskor szerzett késést. A repülési magasságunk 10700 méter:) Amikor ezt írom, már egy város fényei látszanak alattunk, tehát Norvégia felett járunk. A kapitánytól azt is megtudom, hogy innen Svédország, Dánia, Lengyelország, Csehország és Szlovákia érintésével érünk Esztergomnál a magyar légtérbe. Úgy az út felénél vagyunk, ami kb. 4-4,5 óra volt.

Hamarosan leszállunk, lassan megkezdjük a süllyedést, amikor a stewardess a következőket mondja előbb angolul (és már ezt is értem!), majd magyarul: Hölgyeim és Uraim, ha van Önök között orvos vagy nővér, kérem fáradjon előre. Köszönjük! Ez azért vicces, mert nem sokkal előtte láttuk a gép kapitányát kijönni a mosdóba, és az ősz fizimiskája alapján meg is jegyeztük, hogy mennyire hasonlít Frank Drabinre. A helyzet pedig abszolut Airplane :)

Elöl ülünk, így látjuk, hogy egy idősebb hölgy lett rosszul, megszámolta a kis rókákat. Jó tudni, hogy semmi komoly. Meg azt is, hogy a felhívásra úgy 30 ember indult előre, talán egy kisebb orvos konferencia van a gépen :) Fittyet hányva a leszállási etikettre felkapcsolt lámpákkal, kikapcsolt övekkel nyüzsög a gép eleje.

A gép éjfél előtt nem sokkal landol Budapesten, s ezzel vége a 12 napos túránknak, amit a csodák földjén tehettünk.

Izland - 12 nap a csodák földjén - 11. nap

2016. szeptember 10. szombat

Sun Voyager

Még nincs 10 óra mikor útra kelünk Reykjavikba, az utolsó szállásunk felé. Nem tudatosan, de nagyon jó helyen foglaltunk szállást, minden karnyújtásnyi távolságra van, amit meg szeretnénk nézni. Itt most esik, úgy olvastam a neten, hogy Reykjavikban süt a nap :) Remélem hozzuk a szokásos formánkat és így is lesz mire odaérünk. Ha mégsem, akkor sincs gond, már így is rendkívül szerencsések voltunk az időjárás szempontjából is :) A biztonság kedvéért azért megállunk Borgamesben egy kávéra, Ben Stiller ajánlásával.

Út közben is megállunk az eső ellenére néhány fotó kedvéért. Vallom, hogy egy hobbit csak szenvedéllyel érdemes csinálni. Erre látunk remek példát az út mentén, ami megállásra ösztönöz. Csendesen esik és amint Andrástól megtudom ez tökéletes idő halat fogni :) A mára bővizűvé duzzadt kisebb-nagyobb folyócskák síkvidéki szakaszán combközépig vízben álló horgászt veszünk észre kapásra várva. Az illető, miután jobban szemügyre veszem ráadásul egy hölgy :) mire sikerül félreállni és a gépemre is felkerül a teleobjektív már kisétál a parton álló terepjáróhoz. Az autó is tartogat meglepetést. Már láttunk ilyet néhány napja egy benzinkútnál, de akkor nem sikerült lefotózni. Szóval a karosszéria tetejére és a motorháztetőre kis tartó sínek vannak szerelve, ezekhez rögzítve tudják szállítani a méretes pecabotokat.  Én még nem láttam ilyet, zseniálisnak találom :)

Pecás terepjáró

Közben a hölgy társa veszi kézbe a horgászbotot és elindul a vízbe. Ő csak kevésbé gázol bele, de róla már tudok néhány fotó készíteni.

Borgamesig még egyszer megállunk. Az út mentén apró házikókra és törpékre leszünk figyelmesek. Olvastam, az izlandiak milyen gyermeki bájjal hisznek az Elfek létezésében. Az Elfek, magyarul talán manónak mondanám szoros részét képezik az izlandi folklórnak. Hitük szerint 13 különböző Elf él a szigeten, akik hozzánk hasonlatos emberi lények, azzal a különbséggel, hogy láthatatlanok és aprócskák. Egy 2006-ban készült felmérés szerint az izlandiak több, mint 60 százaléka hisz az elfek létezésében. 2013-ban például  az Izlandi Legfelsőbb Bíróságnak fel kellett függesztenie egy útépítést, mert egy, az elfek érdekeit védő társaság fellebbezett a terv ellen, ugyanis az út építése megbolygathatja a sziklákban élő elfek nyugalmát. Tudom, sokan legyintenek, ezek bolondok, de engem személy szerint lenyűgöz ez a hozzáállás. Nem ők a bolondok! Szóval vegyük őket komolyan! :)

Ahol az Elfek élnek...

Mire Borgarnesbe érünk eláll az eső. Iszunk egy kávét és persze a sajttortát nem lehet kihagyni, ezúttal egy áfonyásat választok, ami szintén isteni. Felfedezzük a fotókat, amelyek a Walter Mitty titkos élete című filmből vett epizódokat jelenítenek meg. Ha még nem mondtam volna, nézzétek meg ezt a filmet :) 

Van Papa John's Izlandon?

Isteni áfonyás sajttorta és capuccino

Sokan vannak, mégis csak szombat délelőtt van. Egy nagyon helyes viking család ül nem messze tőlünk, cuki, tejföl szőke hajú, hófehér bőrű gyerekekkel. A 4 év körüli kisfiú oda is merészkedik, de sajnos azt már nem tudjuk mit mond. Csak remélem, valami kedveset :) A kommunikációja nekem legalábbis azt sugallja. Néhány fotó és irány Reykjavik, ahol napsütés fogad bennünket.

Cuki kis vikingek

Becsekkolunk a hotelbe, ami nagyon jó helyen van, sétára indulunk hát a városba, hogy megnézzük a látványosságokat. Hangulatos sétáló utcába érünk, ez a Laugavegur Street, Reykjavik híres bevásárló utcája. Kávézók, éttermek és üzletek. És szép számmal régi, színes házak, amolyan igazi északi hangulattal. Az egész kicsit olyan, mint a régi amerikai filmekben, az út szélén kalasszikus, régi parkolóóra. Nagyon hangulatos :) Az eső közben szitál, de ez nem zavar bennünket. Előkerülnek az útra vásárolt esődzsekik is. 

Elsétálunk az egyik híres templomhoz, a Hallgrímskirkja Church-hoz. Olvastam arról, hogy az izlandiak milyen sok templomot építettek, pedig nem nagy templomba járók. Ennek persze egyik magyarázata lehet az, amiről már korábban írta, hogy nagyon elszórtan élnek egymástól az emberek, s gyakran saját kis kápolnát építenek maguknak. A másik érdekes dolog az izlandi templomokkal kapcsolatban, hogy viszonylag sok modern építésű van köztük. Ennek egyik legismertebb példája a Hallgrímskirkja Church Reykjavikban.

Szemmel láthatóan modern külső, betonból készült épület. Semmi felesleges díszítés. Belépve még ennél is egyszerűbb belső tér fogad és meleg :) Kecses ívek, letisztult egyszerű formák. Már-már puritán. Felmerült bennem a kérdés, vajon melyik valláshoz tartoznak az itt élők. Utána néztem a Wikipédiában: " A lakosság 93 százaléka evangélikus, 2 százalék római katolikus, a maradék 5 egyéb vallások híve"

Visszatérünk a kis bevásárló utcába, ahol betérünk egy kis ajándékboltba néhány apróságért. Választunk egy viking kinézetű elfet, akit hazahozunk a kandalló párkányra. Egy csipetnyi Izland <3 

 Jólasveinar, vagyis karácsonyi csibészek. Karácsonykor látogatják meg az izlandi gyerekeket és visznek neki ajándékot, mint más országokban a mikulás. Pont 13 van belőlük és a karácsonyt megelőző 13 napban ajándékot vagy rohadt krumplit tesznek a gyerekek cipőibe, kinek-kinek érdemei szerint :)

Megnézzük a Tjörnin tavat a város közepén, melynek partján áll a városháza és egy másik templom a Hljómskalagardur.

Szeretek észrevétlenül ülni és nézni a körülöttem lévő világot. Persze leginkább a természetben, de szeretem megfigyelni az embereket is az utcán, vagy épp egy eseményen. Nagyon sokat elárulnak magukról, ha figyelmesen szemléljük őket. Nem szoktam embereket fotózni, ez látszik a képeken is, de szerettem volna megmutatni néhány arcot Reykjavikból.

A régi kikötő felé vesszük az irányt. Amikor az információkat gyűjtöttem az utunkhoz olvastam róla, hogy maguk a Reykjavikiak is azt mondják, étteremben enni nem olcsó mulatság, s ha a város legjobb helyét kérdik egy hot-dogos büfét ajánlanak a régi kikötőben. A hely többek közt arról híres, hogy Bill Clinton is evett itt :) És tényleg! Könnyen felismerjük a helyet a hosszan kanyargó sorról. Ennek ellenére hamar sorra kerülünk, mert a kis piros bódéban két villámkezű ifjú dolgozik. Még sorban állunk elolvashatjuk, hogy a bolt 1937 óta áll itt és a tablón ott van a fotó Bill Clintonról is, amint éppen hot-dogot vásárol. Hogy a történet kerek legyen gyorsan hozzá teszem, a hot-dog nagyon finom volt :) Míg eszünk egy kismadár ugrál körülöttünk. Pont mint otthon a mekinél a verebek. De ez egy seregély! Jól ismerem a színes, mintás tollazatáról. Érdekes.

Turista csalogató menü

Lesétálunk a partig. Útba ejtjük a Carpa Center Hallt és a Sólfar Monumentet (Sun Voyager) Ez utóbbiról készül néhány értékelhető fotó. A szobor Jón Gunnar Arnason alkotása és egy vikinghajót ábrázol, ami a turisták egyik kedvelt fotótémája. Szürke, esős az idő, de talán ettől lesz még autentikusabb a képem :) Ugye, hogy mindennek van egy jó oldala is? 

A szálloda felé sétálva még megnézzük a Hófdit. A helyet, ahol picit tetten érhető a legújabb kori történelem. Itt találkozott ugyanis 1986. októberében Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov.

Visszaérünk a hotelbe, jól esik a meleg. Az ablakból még megcsodáljuk a város fényeit, aztán összepakolunk. Próbálunk okosan, hogy a súlykorlátokkal ne legyen gond a reptéren. Holnap utazunk haza.

Izland - 12 nap a csodák földjén - 9. nap

2016. szeptember 8. (csütörtök) 9. nap


A hobbitok földjén....

Ehhez a szálláshoz reggeli is tartozik, ami tökéletes és az étterem valamint a társalgó is nagyon hangulatos.

Ma Akurey felé vesszük az irányt, van ott nem messze egy skanzen. Remélem, ott megtaláljuk a fűtetős házikókat, mert a lundákon kívül még ez hiányzik a kívánság listámról. :) az idő ma szürke, borongós, de legalább nem esik. Az úton jegyzetelek a látnivalókat jelző táblákról, jól jöhet a holnapi útvonal összeállításánál. Azt már most is tudom, ezen a részen sokkal kevesebb a látnivaló, a fjordok teljes bejárásához - úthálózat híján-  sem az időnk sem a pénzünk nem elég.

A letöltött térkép alapján könnyen megtaláljuk a Skanzent. Az első benyomás a látvánnyal kapcsolatban, hogy Hobbit földre értünk :) még a szürke, felhős időben is üde zöld fűtetők messziről világítanak, akárcsak a szomszédságukban álló templom. A skanzent bejárva betekintést kaphatunk a régi izlandi kultúrák mindennapjaiba. A mi vályogházainkhoz hasonlóan a ház fala téglatest formájú, de itt vastag, tömör földből van, rajta dús vaskos fűréteg. Még délen láttunk egy helyen bála módjára feltekerve gyepszőnyeget. Valami ilyesminek gondolom ezt a borítást is. Láttunk korabeli kovácsműhelyt és lakóházakat. Ez utóbbi azért elég nyomasztóan sötét az ablakok ellenére. Igaz ez időtájt a nálunk épült házak sem voltak világosabbak.

Ha már a házakról van szó, nagyon tetszik, hogy az épületeket a lehető legtöbb fénnyel igyekeznek ellátni az izlandiak. Hatalmas üvegfelületeket építenek házaikon, függöny csak jelzésértékkel van, és a világításnál is ügyelnek erre, hisz a többszintes társasházak erkélyei is meg vannak világítva, a hatalmas üvegen át semmi nem állja útját a kíváncsi tekintetemnek, hisz a korlát is üvegből van. Tetszetős lakásbelsők, világos színekkel, amolyan skandináv stílus. A házak, lakások nem túl nagyok, nem hivalkodóak. Semmi túlzó, felesleges...

A skanzen után iszunk egy kávét Warmahlídben A hely egy csomópont, ráadásul kelet felől érkezve 100-120 km után itt van az első benzinkút is. Nyüzsög az egész hely. Étterem, kávézó, szupermarket, ajándékbolt egyben. Szeretnék majd külön bejegyzést az úttal, Izlanddal és az itteni emberekkel kapcsolatos érzéseimről írni, de van amit leírnék most is. Az első naptól végig kísér az a furcsa kettősség érzése, amit az itteni emberek viselkedése, a hétköznapok legnemesebb értelemben vett egyszerűsége, tisztasága, ha úgy tetszik ártatlansága okán érzek. Hogy miért kettősség? Mert úgy gondolom, hogy ez a helyes, nagyon is az én, mondhatom a mi értékrendünk szerint. Mi úgy is éljük otthon is az életünket és a szűkebb milliő, amiben élünk is eszerint él, a barátaink, a családunk, ismerőseink többsége. Ez persze abból is adódik hogy nem szívesen vállal az ember olyan társas kapcsolatot, ahol az alapértékek messze állnak egymástól. Visszakanyarodva az eredeti gondolathoz ilyen szavak jutnak eszembe: becsület, tisztelet, humánum, empátia, morál, emberség, bizalom....A kettősség érzése számomra abból fakad, hogy mennyire híján van ezeknek az értékeknek a társadalom, amiben élünk....:(  Naponta kapom rajta magam , hogy azon gondolkodom, te jó ég, ez nálunk, Magyarországon elképzelhetetlen, vagy hogy hogyan történne. Gondoljunk csak vissza a defektes történetünkre. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna az óriás viking fiúnak és jól megölelgetem, amiért ilyen rendes volt velünk. De ugyanezt éreztem Andráson is, ahogy kézfogás közben meglapogatta mesterünk vállát. Visszatérve, ez a mai hely a becsületre és a bizalomra épült. Simán ki lehet sétálni bármivel az ajtón, vagy ehetsz, ihatsz stikában. De itt egyszerűen eszébe sem jut senkinek, hisz ilyet nem teszünk. Ez ennyire egyszerű. Jó lehet ilyen világban élni.

De most vissza az útra. Ömlik az eső útban Akurey felé :( Azért megkérem Andrást forduljon vissza kicsit, mert vadludakat láttam a birkák között az út mellett. Ez lehetőséget nyújt arra is, hogy közelebbről megszemléljük a kis farmot. A hegyek közt elszórtan egymástól és minden mástól távol állnak a kisebb-nagyobb farmok. A tulaj nevével kis útjelzőtábla igazít útba, kinek is az otthona. Az út szélén postaláda, mint az amerikai filmekben. Házikó, gazdasági épületek, birkák, lovak, néhol tehenek (szokatlanul érdekes színekben). Glédába rendezve a gondosan becsomagolt télire való takarmány.......és ami számomra igen szokatlan, a legtöbb helyen kis templom, kápolna, mellette apró fehér fakerítéssel gondosan elkerítve kis temető. Saját kápolna, saját temető. Belegondolva a hely adottságaiba persze nagyon is kézenfekvő megoldás, csak az én fejemnek furcsa ez. Igaz, ha belegondolok hogy vannak akik otthon, a komódon porcelánban tartják szeretteik hamvait....azt hiszem, azért nagyon más a halálhoz, a halottakhoz való viszonyulásuk. No, mire lekörmölöm, megérkezünk Akureybe :)

Saját kápolna, saját temető

A város nem különösebben érdekes. A negyedik legnagyobb város Izlandon, hatalmas kikötővel és indulnak innen bálnalesre is hajók szép számmal. KFC-t keresünk, de nem találunk. Bekeveredünk autóval a házak közé, a hegytetőn takaros kis házak. Mint Buda, csak semmi fényűzés, túlzás. Nem nagyok a házak. Nagyon bájosak, nincs kerítés, nincs függöny. Van rendezett zöld, virágos apró kert, virág és mindenféle lógó díszek, gyertyák az ablakban. A teraszon asztalka, szék, lámpás és grillsütő. A ház előtt biciklik. Csak úgy. Jó lehet itt élni :)

Hazafelé újra a Warmahlídben álló étterembe térünk be, immár farkas éhesen. Hot-dogot eszünk, van benne apróra vágott hagyma, pirított hagyma, ketchup, mustár, majonéz, nagyon finom. Limonádét iszunk hozzá és eszünk egy csavart vanília fagyit, amit csokiba lógatnak. 

Vége a szürkeségnek, már épp derengeni kezdene a nap a felhők mögül, amikor nyugovóra tér.

A hotelben még netezünk egy kicsit és megtervezzük a holnapi utat.