2017. január 20., péntek

Izland - 12 nap a csodák földjén - 12. nap

2016. szeptember 11. (vasárnap) a haza utazás


Eljött a haza utazás napja. Az érzéseim kettősek, hisz csodás volt itt lenni, de jó lesz végre újra látni a gyerekeinket :)

Az egyetlen büfé a Keflaviki reptéren


Reggeli, összepakolás és elindulunk. Előbb még útba ejtünk egy viking falut Keflavik mellett. A hideg szélben nem esik jól túl sokáig mászkálni a gyeppel fedett házikók közt. Meg ilyenkor már amúgy is mehetnéke van az embernek, vagy legalábbis én így vagyok vele.







Leadjuk a bérelt autót, majd néhány perc múlva érkezik a kisbusz, ami bevisz bennünket a reptérre. Bőven időben érkezünk. Elintézzük az adó visszatérítést és gyorsan el is kávézzuk. Míg sorban állunk egy hölgy szólít meg, hallván, hogy magyarul beszélünk. A beszélgetésünkből kiderül, hogy Norvégiában él, magyarnak vallja magát, bár sosem járt Magyarországon. Egy orvos konferencián járt Izlandon és nagyon örült, hogy magyarokkal találkozott :)



Megnyitják végre a kapukat. Hihetetlen, milyen sok járat indul erről a kis reptérről, a 80 százalék az észak-amerikai kontinensre. Kígyózó sor áll a négy Wizz ablaknál, pedig a kijelző szerint csak egyetlen Wizz járat indul, a miénk Budapestre. Míg sorban állunk szóba elegyedünk a mögöttünk sorban álló két úriemberrel, akik szintén magyarok. Rövidesen kiderül, hogy egyikük a szomszéd településen él és van egy közös barátunk, akivel beszélt a héten és mesélte neki, hogy van egy másik barátja is épp most Izlandon, hát ezek voltunk mi :) Ennyire kicsi ez a világ.

A beszállás előtt még veszünk néhány apróságot. Többek közt egy üveg Breinivint, a helyi pálinkát, amit burgonyából főznek és köménnyel ízesítenek. A hétvégi szarvasbőgés túrára ezt visszük a barátainknak az általam sütött kenyér mellé. Azóta persze ezen túl vagyunk. A breinivinről annyit, egyszer meg lehet inni, de a jó féle barack pálinkának nyomába sem ér :) 
A beszállás előtti személyes átvizsgálásnál hát persze, hogy én és a fotóstáskám fáradunk ki ellenőrzésre ismét :) Valamiért szeretik a fotóstáskámat a vámosok.
A bejegyzést már a repülőn ülve írom az úti naplómba. A kapitány épp most mondta el, hogy az Északi-tenger felett repülünk úton Norvégia felé, az érezhető turbulenciát pedig a 180 km/órás szél okozza, ami hátszél, így 900 km/órát meghaladja a sebességünk. A jó hír, hogy behozzuk az induláskor szerzett késést. A repülési magasságunk 10700 méter:) Amikor ezt írom, már egy város fényei látszanak alattunk, tehát Norvégia felett járunk. A kapitánytól azt is megtudom, hogy innen Svédország, Dánia, Lengyelország, Csehország és Szlovákia érintésével érünk Esztergomnál a magyar légtérbe. Úgy az út felénél vagyunk, ami kb. 4-4,5 óra volt.



Hamarosan leszállunk, lassan megkezdjük a süllyedést, amikor a stewardess a következőket mondja előbb angolul (és már ezt is értem!), majd magyarul: Hölgyeim és Uraim, ha van Önök között orvos vagy nővér, kérem fáradjon előre. Köszönjük! Ez azért vicces, mert nem sokkal előtte láttuk a gép kapitányát kijönni a mosdóba, és az ősz fizimiskája alapján meg is jegyeztük, hogy mennyire hasonlít Frank Drabinre. A helyzet pedig abszolut Airplane :)

Elöl ülünk, így látjuk, hogy egy idősebb hölgy lett rosszul, megszámolta a kis rókákat. Jó tudni, hogy semmi komoly. Meg azt is, hogy a felhívásra úgy 30 ember indult előre, talán egy kisebb orvos konferencia van a gépen :) Fittyet hányva a leszállási etikettre felkapcsolt lámpákkal, kikapcsolt övekkel nyüzsög a gép eleje.

A gép éjfél előtt nem sokkal landol Budapesten, s ezzel vége a 12 napos túránknak, amit a csodák földjén tehettünk.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése