Túl az Üveghegyen...

 Egy barátom jóvoltából tegnap a Gerecse egy olyan arcát ismerhettem meg, amilyennek én még nem láttam. Az én Gerecsém magas, sűrű erdővel borított. Itt viszont gyönyörű dombok és völgyek váltakoztak, ahol a réteket napraforgóval megbolondított kamilla borítja, s felette csapatokban portyáznak a gyurgyalagok, az úton búbos bankák cikáznak és persze nem hiányoznak az őzek sem. Különös érzés volt innen szemlélni, ahogyan a nap lassan a távolban átbukik az "én Gerecsém" lankáin. Köszönet az élményért!

Erdőn, mezőn.....