Reggeli, összepakolás, pontosítjuk az útitervet és indulunk. Azt írtam, az érkezésünk napjáról szóló bejegyzésben, hogy ez a szállás teljes önállóságot adott. A kulcs felvételekor a kulcsszekrényhez tartozó kódot megkaptuk e-mailben, így tudtuk felvenni a lakás kulcsát. Az e-mailben azt is megírták, hogy távozáskor nemes egyszerűséggel hagyjuk a konyha asztalon. Elég szokatlan kérésnek tűnt számomra, személyzettel nem is találkoztunk, hisz nem volt, de minden tökéletesen működött. Ismét egy remek példája, hogy milyen egyszerűen tudják megoldani a problémákat :)
Elindulunk hát a következő szálláshelyünkre, a Nyugati-fjordok felé. Csakúgy, mint az előző tovább utazáskor szitál az eső. Úgy döntöttem, ott ahová megyünk sütni fog a nap, hiszen eddig mindig így volt. :) Úgy 15-20 kilométert tettünk meg és süt a nap :) Egy hete érkeztünk Izlandra és eddig minden napunk napsütéses volt, talán a tegnapi nap volt a csúcs, ahol az út menti jelzőtáblák 17 celsius fokot mutattak. Rövid ujjúban lófráltunk a legtöbb helyen napközben az erős szél ellenére.
Ma először Reykjavik felé vesszük az irányt, mivel erre vezet az utunk, úgy döntöttünk, megnézzük a skanzent, amit Skogar néven találtunk. A telefonom sajna elvesztette az útvonalat, netem nincs, így sötétben tapogatózunk. Ez a skogar egyébként elég népszerű kifejezés a szigeten. Ez általában jellemző itt Izlandon, hogy ugyanazzal a település névvel több helyen is találkozunk, szóval résen kell lenni, hogy hová is akarunk pontosan menni. Ezt sajnos nem találtuk meg. A GPS egy reykjaviki városrészhez navigál, amit mi kerestünk valójában délen van, Selfosstól délre. Találtunk viszont helyette egy szép kis tengerparti városrészt golfpályával és vadludakkal.
Úgy döntöttünk, akkor Reykjavikban ebédelünk, mivel útba esett az IKEA. Van azért jó oldala is a multicégeknek. Bárhová is mész a világon, nagyjából ugyanazt kapod .) Végig sétátlunk az áruházon, útközben leültünk kicsit Ektorpéknál, egészen otthon éreztük magunkat :))) Meglepő módon húsgombócot ettünk, én főtt krumplival, András sült krumplival. Nincs burgonyapüré és itt áfonyaszószt sem kínáltak mellé. Megszokottan finom volt, vettünk hozzá szokásos sütiket és inni is. Ennél autentikusabb Ikea kaját legfeljebb Svédországban találnék :) Volt még valami igen pozitív, az itteni árakhoz viszonyítva kifejezetten olcsó volt, ráadásul meleg ebéd.
Úgy döntöttünk, akkor Reykjavikban ebédelünk, mivel útba esett az IKEA. Van azért jó oldala is a multicégeknek. Bárhová is mész a világon, nagyjából ugyanazt kapod .) Végig sétátlunk az áruházon, útközben leültünk kicsit Ektorpéknál, egészen otthon éreztük magunkat :))) Meglepő módon húsgombócot ettünk, én főtt krumplival, András sült krumplival. Nincs burgonyapüré és itt áfonyaszószt sem kínáltak mellé. Megszokottan finom volt, vettünk hozzá szokásos sütiket és inni is. Ennél autentikusabb Ikea kaját legfeljebb Svédországban találnék :) Volt még valami igen pozitív, az itteni árakhoz viszonyítva kifejezetten olcsó volt, ráadásul meleg ebéd.
A kávét Borganesre hagytuk, ahová egy bő óra alatt értünk. Ennek elsődleges oka, hogy egy hosszabb utat választottunk :) Az 1-es út átvezet a tengeren, pontosabban alatta, hisz egy alagúton átkelve lehet megtenni ezt a távolságot. Mi úgy döntöttünk, kikerüljük, mivel olvastam róla, milyen szép az a szakasz. Hazafelé pedig majd az alagúton jövünk vissza Reykjavikba.
Szemerkél az eső és fúj a szél, de ez nem tartott vissza, hogy többször is kiszálljak fotózni, leginkább gyönyörűséges lovakat.
Borgarnesbe egy szépen ívelt hídon át érkezünk és az első parkolóban mindjárt rá is találunk a Geirabakari Coffihús-ra, amely a Walter Mitty titkos élete c. filmből lehet ismerős, mint Papa John's pizzázó :) Csinos kis hely, szebbnél szebb sütikkel. Én egy sajttortát választok hosszú töprengés után, amit az eladó ajánlott. Karamelles a teteje és egy óriási adag tejszínhabot is kapok mellé. Isteni volt, akárcsak a kávé.
Megtervezzük a további utunkat a szállásra. Az gondolom már kiderült, hogy lehetőleg nem a főúton és nem a legrövidebb úton járunk. Szeretnénk minél többet látni és minél több kalandot átélni. Szóval a térkép tanulmányozása után úgy döntünk, haladunk Walter Mitty nyomában. Erre persze csak később jövök rá.:) Az út gyönyörű és változatos, néha szitál az eső, aztán süt a nap. Ez már amolyan igazi izlandi időjárás, de ennek is örülök, mert a fények káprázatosak.
Megtervezzük a további utunkat a szállásra. Az gondolom már kiderült, hogy lehetőleg nem a főúton és nem a legrövidebb úton járunk. Szeretnénk minél többet látni és minél több kalandot átélni. Szóval a térkép tanulmányozása után úgy döntünk, haladunk Walter Mitty nyomában. Erre persze csak később jövök rá.:) Az út gyönyörű és változatos, néha szitál az eső, aztán süt a nap. Ez már amolyan igazi izlandi időjárás, de ennek is örülök, mert a fények káprázatosak.
Stykkisholmur igazi ékszerdoboz az óceán partján. Kis kikötő, autentikus, színes házakkal, világítótoronnyal, Ben Stillernek hála már ismerős hely :)
Tankolunk, mert innen már csak igen ritkán lesz rá mód és most már tényleg irány a szállás. Egy két számjegyű úton haladunk, döngölt föld úton, lenn az óceán, fenn havas, ködös hegycsúcsok, közte hol zöld, hol bauxit vörös, máshol vulkáni hamutól fekete a táj. Épp kétautónyi széles az országút, de a Suzuki Jimnynek ez tökéletes terep. Nem sok autóval találkozunk az úton, néha olyan érzésem van, mintha lementünk volna a térképről.
Este 10-re érünk a North Star hotelbe. Személyzet itt sincs, csak egy éjjel-nappal hívható telefonszám szükség esetére. A hotelszoba ajtaja mellett kulcsbox, már rutinosan nyitjuk az előzőleg e-mailben kapott instrukciók alapján. Fáradtak vagyunk, úgy döntünk, előbb együnk egy meleg levest és a telefonjainkba leheljük némi életet. Előkerül a barátainktól minden esetre kölcsön kapott merülő forraló, hogy vizet forraljunk a leveshez. Eddig nem volt rá szükség, most jól jön. Amint András bedugja a konnektorba sötétbe borul a szobánk. Nincs áramunk. Kétségtelenül a forraló az oka :) Tanácstalan kutatás a sötét szobában automata után, de nincs, majd a folyosón folytatjuk, de ott sincs. Világítás viszont van a folyosón, ez jó hír. És hamarosan emberek is, egyre többen, ugyanis az egész sort a folyosón sikerült áramtalanítanunk :) Ezt a titkot persze gondosan őrzöm, amikor a szomszéd szobából kilépő spanyol lakótársunk telefonnal a kezében megszólít, van-e nálunk fény? :) Mondom nincs (a társalgás nyelve szándékunk szerint angol) de arról mélyen hallgatok, miért is nincs :) Kérdezem a "mindenesetre" megadott számot hívja-e épp esetleg. Válasza nem és szabadkozik, hogy nem túl jó az angolja. Akkor mit mondjak én? :)Az előtérben már többen vagyunk, japánok, olaszok, spanyolok és egy fiatal pár -ők nem tudom honnan- amelynek hölgy tagja végül felhívja az adott számot, de nem veszik fel többszöri próbálkozásra sem.Lassan nyugovóra térünk, fejlámpánk fénye azért jól jön. Reggel nyolckor tér vissza az élet a normál kerékvágásba és gyúlnak fények újra.
