2013. október 30., szerda

Ébred az erdő...

...amikor csak tehetem járom az erdőt. Évszaktól, napszaktól függetlenül tengernyi csodát tartogat számomra. A múlt szombat igazán különleges volt ezek között is. Az október végi nyárias reggel páratlan fényekkel és színekkel ajándékozott meg.



Ködös napkelte a Gerecsében






...egy váratlan találkozás :)




Magasra nőtt tintagomba





...ahol a fák az égig érnek
























2013. október 28., hétfő

Ébred a város....


Tatabánya nem a legszebb város a világon, ez tény. Mint ahogy az is, tény, hogy a világ egyik legszebb helyén fekszik, a Vértes és a Gerecse ölelésében, Ha az ember lánya elég elszánt és kitartó rengeteg csodát tartogat számára ez a hely. Az egyik ezek közül a most szombati októberi nyárias napkelte. Leírhatatlan látvány volt, ahogy a nap lassan elindult felfelé az útján a köd pedig egyre feljebb szállt a völgyből....




 






2013. október 17., csütörtök

Mesegombák...

Az egyik kedvenc fotótémám, a mesekönyvek lapjairól jól ismert piros alapon fehér pettyes kalapos mesegomba, becsületes nevén légyölő galóca. Egy kis túrával a Vértesben rájuk is találtam.

















2013. október 5., szombat

Róka mese.....

...már nagyon vártam a pénteket, hogy végre fényképezhessek. Időben el tudtam indulni, az idő is kegyes volt hozzám. Úgy terveztem csinálok néhány szép gombafotót a Gerecsében, a fáradt őszi napfényben, de egészen másként alakult. Ahogy ballagtam felfelé egyszer csak egy róka állt az úton úgy 50 méterre előttem. Megálltam, kicsit néztük egymást, majd bement az erdőbe. Én meg morogtam magamban, hogy milyen buta vagyok, hogy nem a telével a kezemben jöttem, ahogy terveztem (de lebeszéltem magam, hisz gombát fogok fotózni, ahhoz nem a telét tettem fel) Tovább sétáltam, a róka hűlt helyéig, letettem a táskát, hogy kicseréljem azt objektívet, amikor észrevettem, hogy kicsit beljebb figyel róka koma :)


Nem tudom, melyikünk lepődött meg jobban :) Próbáltam a legkevesebb mozgással úgy helyezkedni, hogy elfogadható képeket tudjak készíteni, a nem túl jó fényviszonyok ellenére. Fotómodellem pedig türelmesen és kíváncsian várta a fejleményeket.







Miután rájött, hogy nem akarom bántani, teljes nyugalommal állt neki eleséget keresni.












Persze az egyik szemét mindig rajtam tartotta, de végül egészen közel merészkedett. Átjött az úton, úgy két méterre előttem (én a földön ültem) majd egy hosszú pillantás után elindult az erdei ösvényen befelé.