2017. január 20., péntek

Izland - 12 nap a csodák földjén - 12. nap

2016. szeptember 11. (vasárnap) a haza utazás


Eljött a haza utazás napja. Az érzéseim kettősek, hisz csodás volt itt lenni, de jó lesz végre újra látni a gyerekeinket :)

Az egyetlen büfé a Keflaviki reptéren


Reggeli, összepakolás és elindulunk. Előbb még útba ejtünk egy viking falut Keflavik mellett. A hideg szélben nem esik jól túl sokáig mászkálni a gyeppel fedett házikók közt. Meg ilyenkor már amúgy is mehetnéke van az embernek, vagy legalábbis én így vagyok vele.







Leadjuk a bérelt autót, majd néhány perc múlva érkezik a kisbusz, ami bevisz bennünket a reptérre. Bőven időben érkezünk. Elintézzük az adó visszatérítést és gyorsan el is kávézzuk. Míg sorban állunk egy hölgy szólít meg, hallván, hogy magyarul beszélünk. A beszélgetésünkből kiderül, hogy Norvégiában él, magyarnak vallja magát, bár sosem járt Magyarországon. Egy orvos konferencián járt Izlandon és nagyon örült, hogy magyarokkal találkozott :)



Megnyitják végre a kapukat. Hihetetlen, milyen sok járat indul erről a kis reptérről, a 80 százalék az észak-amerikai kontinensre. Kígyózó sor áll a négy Wizz ablaknál, pedig a kijelző szerint csak egyetlen Wizz járat indul, a miénk Budapestre. Míg sorban állunk szóba elegyedünk a mögöttünk sorban álló két úriemberrel, akik szintén magyarok. Rövidesen kiderül, hogy egyikük a szomszéd településen él és van egy közös barátunk, akivel beszélt a héten és mesélte neki, hogy van egy másik barátja is épp most Izlandon, hát ezek voltunk mi :) Ennyire kicsi ez a világ.

A beszállás előtt még veszünk néhány apróságot. Többek közt egy üveg Breinivint, a helyi pálinkát, amit burgonyából főznek és köménnyel ízesítenek. A hétvégi szarvasbőgés túrára ezt visszük a barátainknak az általam sütött kenyér mellé. Azóta persze ezen túl vagyunk. A breinivinről annyit, egyszer meg lehet inni, de a jó féle barack pálinkának nyomába sem ér :) 
A beszállás előtti személyes átvizsgálásnál hát persze, hogy én és a fotóstáskám fáradunk ki ellenőrzésre ismét :) Valamiért szeretik a fotóstáskámat a vámosok.
A bejegyzést már a repülőn ülve írom az úti naplómba. A kapitány épp most mondta el, hogy az Északi-tenger felett repülünk úton Norvégia felé, az érezhető turbulenciát pedig a 180 km/órás szél okozza, ami hátszél, így 900 km/órát meghaladja a sebességünk. A jó hír, hogy behozzuk az induláskor szerzett késést. A repülési magasságunk 10700 méter:) Amikor ezt írom, már egy város fényei látszanak alattunk, tehát Norvégia felett járunk. A kapitánytól azt is megtudom, hogy innen Svédország, Dánia, Lengyelország, Csehország és Szlovákia érintésével érünk Esztergomnál a magyar légtérbe. Úgy az út felénél vagyunk, ami kb. 4-4,5 óra volt.



Hamarosan leszállunk, lassan megkezdjük a süllyedést, amikor a stewardess a következőket mondja előbb angolul (és már ezt is értem!), majd magyarul: Hölgyeim és Uraim, ha van Önök között orvos vagy nővér, kérem fáradjon előre. Köszönjük! Ez azért vicces, mert nem sokkal előtte láttuk a gép kapitányát kijönni a mosdóba, és az ősz fizimiskája alapján meg is jegyeztük, hogy mennyire hasonlít Frank Drabinre. A helyzet pedig abszolut Airplane :)

Elöl ülünk, így látjuk, hogy egy idősebb hölgy lett rosszul, megszámolta a kis rókákat. Jó tudni, hogy semmi komoly. Meg azt is, hogy a felhívásra úgy 30 ember indult előre, talán egy kisebb orvos konferencia van a gépen :) Fittyet hányva a leszállási etikettre felkapcsolt lámpákkal, kikapcsolt övekkel nyüzsög a gép eleje.

A gép éjfél előtt nem sokkal landol Budapesten, s ezzel vége a 12 napos túránknak, amit a csodák földjén tehettünk.



2017. január 14., szombat

Izland - 12 nap a csodák földjén - 11. nap

2016. szeptember 10. szombat



Sun Voyager


Még nincs 10 óra mikor útra kelünk Reykjavikba, az utolsó szállásunk felé. Nem tudatosan, de nagyon jó helyen foglaltunk szállást, minden karnyújtásnyi távolságra van, amit meg szeretnénk nézni. Itt most esik, úgy olvastam a neten, hogy Reykjavikban süt a nap :) Remélem hozzuk a szokásos formánkat és így is lesz mire odaérünk. Ha mégsem, akkor sincs gond, már így is rendkívül szerencsések voltunk az időjárás szempontjából is :) A biztonság kedvéért azért megállunk Borgamesben egy kávéra, Ben Stiller ajánlásával.

Út közben is megállunk az eső ellenére néhány fotó kedvéért. Vallom, hogy egy hobbit csak szenvedéllyel érdemes csinálni. Erre látunk remek példát az út mentén, ami megállásra ösztönöz. Csendesen esik és amint Andrástól megtudom ez tökéletes idő halat fogni :) A mára bővizűvé duzzadt kisebb-nagyobb folyócskák síkvidéki szakaszán combközépig vízben álló horgászt veszünk észre kapásra várva. Az illető, miután jobban szemügyre veszem ráadásul egy hölgy :) mire sikerül félreállni és a gépemre is felkerül a teleobjektív már kisétál a parton álló terepjáróhoz. Az autó is tartogat meglepetést. Már láttunk ilyet néhány napja egy benzinkútnál, de akkor nem sikerült lefotózni. Szóval a karosszéria tetejére és a motorháztetőre kis tartó sínek vannak szerelve, ezekhez rögzítve tudják szállítani a méretes pecabotokat.  Én még nem láttam ilyet, zseniálisnak találom :)


Pecás terepjáró


Közben a hölgy társa veszi kézbe a horgászbotot és elindul a vízbe. Ő csak kevésbé gázol bele, de róla már tudok néhány fotó készíteni.




Borgamesig még egyszer megállunk. Az út mentén apró házikókra és törpékre leszünk figyelmesek. Olvastam, az izlandiak milyen gyermeki bájjal hisznek az Elfek létezésében. Az Elfek, magyarul talán manónak mondanám szoros részét képezik az izlandi folklórnak. Hitük szerint 13 különböző Elf él a szigeten, akik hozzánk hasonlatos emberi lények, azzal a különbséggel, hogy láthatatlanok és aprócskák. Egy 2006-ban készült felmérés szerint az izlandiak több, mint 60 százaléka hisz az elfek létezésében. 2013-ban például  az Izlandi Legfelsőbb Bíróságnak fel kellett függesztenie egy útépítést, mert egy, az elfek érdekeit védő társaság fellebbezett a terv ellen, ugyanis az út építése megbolygathatja a sziklákban élő elfek nyugalmát. Tudom, sokan legyintenek, ezek bolondok, de engem személy szerint lenyűgöz ez a hozzáállás. Nem ők a bolondok! Szóval vegyük őket komolyan! :)

Ahol az Elfek élnek...








Mire Borgarnesbe érünk eláll az eső. Iszunk egy kávét és persze a sajttortát nem lehet kihagyni, ezúttal egy áfonyásat választok, ami szintén isteni. Felfedezzük a fotókat, amelyek a Walter Mitty titkos élete című filmből vett epizódokat jelenítenek meg. Ha még nem mondtam volna, nézzétek meg ezt a filmet :) 

Van Papa John's Izlandon?


Isteni áfonyás sajttorta és capuccino


Sokan vannak, mégis csak szombat délelőtt van. Egy nagyon helyes viking család ül nem messze tőlünk, cuki, tejföl szőke hajú, hófehér bőrű gyerekekkel. A 4 év körüli kisfiú oda is merészkedik, de sajnos azt már nem tudjuk mit mond. Csak remélem, valami kedveset :) A kommunikációja nekem legalábbis azt sugallja. Néhány fotó és irány Reykjavik, ahol napsütés fogad bennünket.

Cuki kis vikingek


Becsekkolunk a hotelbe, ami nagyon jó helyen van, sétára indulunk hát a városba, hogy megnézzük a látványosságokat. Hangulatos sétáló utcába érünk, ez a Laugavegur Street, Reykjavik híres bevásárló utcája. Kávézók, éttermek és üzletek. És szép számmal régi, színes házak, amolyan igazi északi hangulattal. Az egész kicsit olyan, mint a régi amerikai filmekben, az út szélén kalasszikus, régi parkolóóra. Nagyon hangulatos :) Az eső közben szitál, de ez nem zavar bennünket. Előkerülnek az útra vásárolt esődzsekik is. 






Elsétálunk az egyik híres templomhoz, a Hallgrímskirkja Church-hoz. Olvastam arról, hogy az izlandiak milyen sok templomot építettek, pedig nem nagy templomba járók. Ennek persze egyik magyarázata lehet az, amiről már korábban írta, hogy nagyon elszórtan élnek egymástól az emberek, s gyakran saját kis kápolnát építenek maguknak. A másik érdekes dolog az izlandi templomokkal kapcsolatban, hogy viszonylag sok modern építésű van köztük. Ennek egyik legismertebb példája a Hallgrímskirkja Church Reykjavikban.




Szemmel láthatóan modern külső, betonból készült épület. Semmi felesleges díszítés. Belépve még ennél is egyszerűbb belső tér fogad és meleg :) Kecses ívek, letisztult egyszerű formák. Már-már puritán. Felmerült bennem a kérdés, vajon melyik valláshoz tartoznak az itt élők. Utána néztem a Wikipédiában: " A lakosság 93 százaléka evangélikus, 2 százalék római katolikus, a maradék 5 egyéb vallások híve"


Visszatérünk a kis bevásárló utcába, ahol betérünk egy kis ajándékboltba néhány apróságért. Választunk egy viking kinézetű elfet, akit hazahozunk a kandalló párkányra. Egy csipetnyi Izland <3 







 Jólasveinar, vagyis karácsonyi csibészek. Karácsonykor látogatják meg az izlandi gyerekeket és visznek neki ajándékot, mint más országokban a mikulás. Pont 13 van belőlük és a karácsonyt megelőző 13 napban ajándékot vagy rohadt krumplit tesznek a gyerekek cipőibe, kinek-kinek érdemei szerint :)





Megnézzük a Tjörnin tavat a város közepén, melynek partján áll a városháza és egy másik templom a Hljómskalagardur.




Szeretek észrevétlenül ülni és nézni a körülöttem lévő világot. Persze leginkább a természetben, de szeretem megfigyelni az embereket is az utcán, vagy épp egy eseményen. Nagyon sokat elárulnak magukról, ha figyelmesen szemléljük őket. Nem szoktam embereket fotózni, ez látszik a képeken is, de szerettem volna megmutatni néhány arcot Reykjavikból.







A régi kikötő felé vesszük az irányt. Amikor az információkat gyűjtöttem az utunkhoz olvastam róla, hogy maguk a Reykjavikiak is azt mondják, étteremben enni nem olcsó mulatság, s ha a város legjobb helyét kérdik egy hot-dogos büfét ajánlanak a régi kikötőben. A hely többek közt arról híres, hogy Bill Clinton is evett itt :) És tényleg! Könnyen felismerjük a helyet a hosszan kanyargó sorról. Ennek ellenére hamar sorra kerülünk, mert a kis piros bódéban két villámkezű ifjú dolgozik. Még sorban állunk elolvashatjuk, hogy a bolt 1937 óta áll itt és a tablón ott van a fotó Bill Clintonról is, amint éppen hot-dogot vásárol. Hogy a történet kerek legyen gyorsan hozzá teszem, a hot-dog nagyon finom volt :) Míg eszünk egy kismadár ugrál körülöttünk. Pont mint otthon a mekinél a verebek. De ez egy seregély! Jól ismerem a színes, mintás tollazatáról. Érdekes.

Turista csalogató menü







Lesétálunk a partig. Útba ejtjük a Carpa Center Hallt és a Sólfar Monumentet (Sun Voyager) Ez utóbbiról készül néhány értékelhető fotó. A szobor Jón Gunnar Arnason alkotása és egy vikinghajót ábrázol, ami a turisták egyik kedvelt fotótémája. Szürke, esős az idő, de talán ettől lesz még autentikusabb a képem :) Ugye, hogy mindennek van egy jó oldala is? 




A szálloda felé sétálva még megnézzük a Hófdit. A helyet, ahol picit tetten érhető a legújabb kori történelem. Itt találkozott ugyanis 1986. októberében Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov.



Visszaérünk a hotelbe, jól esik a meleg. Az ablakból még megcsodáljuk a város fényeit, aztán összepakolunk. Próbálunk okosan, hogy a súlykorlátokkal ne legyen gond a reptéren. Holnap utazunk haza.














2017. január 6., péntek

Izland - 12 nap a csodák földjén - 10. nap

2016. szeptember 9. péntek

Reggel napsütésre ébredünk, de mire megreggelizünk ismét borulni kezd, így gyorsan útra kelünk. Jó lenne a felhők előtt odaérni Hvítserkur híres szikláihoz. Dinoszauroszhoz, trollokhoz hasonlítják a tengerből magasodó sziklát, no majd ma megtátjuk, mi mit látunk benne :)




Sikerült, sőt egész napra sikerült elkerülnünk az esőt. A mai programot elég könnyedre terveztük, nem kellett túl sokat utaznunk, mégis volt látnivaló bőven. Ahogyan írtam, első utunk Hvítserkur szikláihoz vezetett. Az a jó, ha tudjuk mit szeretnénk megnézni és a helyét is megtaláljuk a térképen akkor könnyen oda lehet találni, mert jól kitáblázzak a látnivalókat errefelé. Ráadásul egységesen egy engem leginkább egy négyszirmú virágra emlékeztető kis ikonnal jelölik a látványosságokat. Könnyen eltalálunk hát Hvítserkurhoz is. Már fel sem tűnik, ha 3 számjegyű, földúton haladunk. A parkolótól egy ösvény vezet egy kis fából épített teraszig, ahonnan fentről lehet megcsodálni a sziklaóriást. A terasz mellett gyors kis patak zuhan alá vízesésként, hogy a troll lábainál a tengerbe olvadjon. Próbálom megtalálni a legjobb helyet a fotózáshoz. Aztán elindulok lefelé a partra, hogy a lehető legközelebb kerüljek a sziklatoronyhoz. Az ég még mindig borús, ettől még drámaibbnak tűnik az óriás. Engem leginkább egy éppen a tengerből kortyoló hatalmas állatra emlékeztet, talán egy dínó :)










Úgy döntünk, nem megyünk vissza ugyanazon az úton, inkább végig megyünk a félsziget ívén autózva a földúton :) A táj csodaszép, sokat emel rajta a felhőkön áttörő napfény. Közben megállunk lovakat fotózni, nem mintha nem lenne már több tíz lovas fotóm :) Ezek most a tenger felett egy sziklaszirten legelésznek a napfényben. Igazán festői kép, szóval meg kell állni.






A félszigeten két helyről is olvastam, hogy lehetséges fókákat látni, ha szerencsénk van. Szinte egész Izlandra jellemző, hogy nem lehet bárhol lesétálni a partra, vagy éppen fel a hegyre. Mindenhol drótkerítés, ami a birkák miatt van leginkább, bár ők fittyet hánynak erre, hisz gyakran ácsorognak az út szélén. Mostanra teljesen hozzászoktunk ehhez a látványhoz. A dermesztő éjjel az út közepén ácsorgó fekete bárány volt :) Szóval ezen a szakaszon gondos kis ösvényen lehet lejutni a partra és a kisebb sziklákhoz. Beevickélünk az első kisebb szigetre, récék, kormoránok és sziklákon megtörő hatalmas hullámok vannak, de fókák nincsenek.







Leülünk kicsit, majd tovább indulunk. Kifelé a vízen járást is megtanuljuk, mert a dagály elmosta a befelé még létező utat :) Nem sokkal odébb egy sziklás, homokpados öbölben észreveszem az első fókát :) A hátán fekszik, világos a színe és percek óta nem mozdul.... Kezdek aggódni, egy halott fóka fotó azért mégsem járja... Közben sikerül közelebb kerülnöm és egy jó kis sziklát találni, ahová leülve már látok több fókát is az iszapban  és a sziklákon sütkéreznek. Közben a barátom is magához tér, megnyugszom :) Többen is vannak éa a bátrabbak egészen közel úsznak a sziklákhoz, ahová leültünk és játszanak, ugrálnak a vízben. Lenyűgöző és valószerűtlen élmény. Ismét úgy érzem, nagyon-nagyon szerencsések vagyunk :)








Tovább indulunk, még egy városka van a félszigeten, ahová benézünk ez Hvammstangi.Klasszikus izlandi színes tetejű házak, a parton egy múzeum, előtte egy kis múlt idézés. Ízelítőt kaphatunk, hogyan is szárították a tengeri herkentyűket. Nem túl étvágygerjesztő látvány számomra, aki a halat sem kedveli a szélben himbálódzó állatok látványa az állványon és a szagokat még nem is említettem :) Ellenben mindenképp érdekes, ezért örülök, hogy láthattam.








Késő délután van, éhesek vagyunk, haza felé indulunk. Az út menti étteremben eszünk szokás szerint hot-dogot, kávézunk és úgy döntünk, megkóstolunk egy helyi specialitást. A neve Kjötsúp, vagyis húsleves. Rengeteg zöldség van benne és bárány húsból főzik. Tészta azonban nincs, mint nálunk, van helyette vaj és zsemle. Elég furcsa, de finom volt, bár a zöldségeket ezúttal is ott hagytam :)


Mivel viszonylag korán van és világos András úgy dönt fut egyet, én pedig megkérem útban a szállás felé rakjon ki a folyónál, onnan haza sétálok, ha kifotóztam magam. Úgy 5 kilométer a hoteltől, jól esik a séta. Egy gyors folyású folyómeder szikláit fényképeztem és szerencsém volt, mert le tudtam menni a mederbe is. Aztán elindultam a szállásra, közben András is ideért és készült néhány futófotó is :)



Lassan a vége felé közeledik Izlandi kalandozásunk. Holnap irány Reykjavik, aztán vasárnap haza. Jó lesz haza menni, mert nagyon hiányoznak már a gyerekeink és a kiskutyánk, meg a többiek és persze az otthonunk. De azért szívesen maradnék is :) Amikor elkezdtük az utat tervezni mindketten azt gondoltuk, ez egy egyszeri lehetőség az életünkben. Most nagyon szeretném hinni, hogy lesz még alkalmam újra Izlandra jönni. Szerelmes lettem :)