 |
| Ködös napkelte a Gerecsében |
 |
| ...egy váratlan találkozás :) |
 |
| Magasra nőtt tintagomba |
 |
| ...ahol a fák az égig érnek |
 |
2013. október 30., szerda
Ébred az erdő...
...amikor csak tehetem járom az erdőt. Évszaktól, napszaktól függetlenül tengernyi csodát tartogat számomra. A múlt szombat igazán különleges volt ezek között is. Az október végi nyárias reggel páratlan fényekkel és színekkel ajándékozott meg.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csodálatos képek! Főleg az első tetszik nagyon!
VálaszTörlésÚgy szeretnék már én is kicsit visszatérni a Gerecsébe vagy a Vértesbe(mint tatabányai).
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett. Nem tudom milyen messzire vetett a sors, de mindenképp bíztatnálak egy kirándulásra a Vértesbe vagy a Gerecsébe! :)
TörlésSzépségesek! A kismalac nagyon ijedtnek látszik. Nem volt ott az anyukája? Halálra rémültem volna, ha ott van. Gyönyörűek a színek! A kismadaras képet nagyon eltaláltad! A fára tapadt bálnaszilák is érdekesek.
VálaszTörlésKöszönöm szépen Katalin! A kismalac érdekes történet. Ahol kismalac van lenni kell anyának is, de ezúttal nem volt, bármennyire is kerestük, figyeltünk szegényke egyedül volt. Előző éjjel nagy vihar volt, a bundája is azért ilyen kis ."kócos", arra gondoltam, elkeveredhetett. Jó ez a bálnaszila hasonlat, nem tudom mi lehet ez, olyan a formája, mintha tapló lenne, de egész más a textúrája.
TörlésÖrülök, hogy itt jártál!