 |
2013. július 12., péntek
Túl az Üveghegyen...
Egy barátom jóvoltából tegnap a Gerecse egy olyan arcát ismerhettem meg, amilyennek én még nem láttam. Az én Gerecsém magas, sűrű erdővel borított. Itt viszont gyönyörű dombok és völgyek váltakoztak, ahol a réteket napraforgóval megbolondított kamilla borítja, s felette csapatokban portyáznak a gyurgyalagok, az úton búbos bankák cikáznak és persze nem hiányoznak az őzek sem. Különös érzés volt innen szemlélni, ahogyan a nap lassan a távolban átbukik az "én Gerecsém" lankáin. Köszönet az élményért!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nálam ebből a dózisból a tűzfejű bubik a legnyerőbbek! A többi is tetszett!
VálaszTörlésÜdv!
Köszi, hogy benéztél! Több idővel tán jobbakat is lehetett volna lőni, de nekem nagyon nagy élmény volt!
TörlésGYönyörű..... és el is vittél azonnal egy mesevilágba. Imádom!
VálaszTörlésNagyon örülök, Klau, hogy tetszik és átjött a mesevilág élménye! :)
TörlésKöszönöm, hogy itt jártál!
Szépek, mint mindig. :-)
VálaszTörlésNagyon köszönöm, Tomi örülök,hogy itt (is) látlak! :)
TörlésÁlomszép.....Még sohasem láttam ilyen párosítást...fehérben a sárga(kamilla)...és a fehér szűziességében fejét felemelő különleges napraforgó...a maga méltóságával. ennek a mezőnek még az illata is átjön a képen..a gyógyító kamilla testnek és léleknek..köszönöm
VálaszTörlésKöszönöm a látogatást és a kedves gondolatokat! :)
TörlésNagyon szép képek! Örülök, hogy láthattam!
VálaszTörlésKöszönöm Katalin, én örülök, hogy benéztél! :)
Törlés