A hobbitok földjén....
Ehhez a szálláshoz reggeli is tartozik, ami tökéletes és az étterem valamint a társalgó is nagyon hangulatos.
Ma Akurey felé vesszük az irányt, van ott nem messze egy skanzen. Remélem, ott megtaláljuk a fűtetős házikókat, mert a lundákon kívül még ez hiányzik a kívánság listámról. :) az idő ma szürke, borongós, de legalább nem esik. Az úton jegyzetelek a látnivalókat jelző táblákról, jól jöhet a holnapi útvonal összeállításánál. Azt már most is tudom, ezen a részen sokkal kevesebb a látnivaló, a fjordok teljes bejárásához - úthálózat híján- sem az időnk sem a pénzünk nem elég.
A letöltött térkép alapján könnyen megtaláljuk a Skanzent. Az első benyomás a látvánnyal kapcsolatban, hogy Hobbit földre értünk :) még a szürke, felhős időben is üde zöld fűtetők messziről világítanak, akárcsak a szomszédságukban álló templom. A skanzent bejárva betekintést kaphatunk a régi izlandi kultúrák mindennapjaiba. A mi vályogházainkhoz hasonlóan a ház fala téglatest formájú, de itt vastag, tömör földből van, rajta dús vaskos fűréteg. Még délen láttunk egy helyen bála módjára feltekerve gyepszőnyeget. Valami ilyesminek gondolom ezt a borítást is. Láttunk korabeli kovácsműhelyt és lakóházakat. Ez utóbbi azért elég nyomasztóan sötét az ablakok ellenére. Igaz ez időtájt a nálunk épült házak sem voltak világosabbak.
Ha már a házakról van szó, nagyon tetszik, hogy az épületeket a lehető legtöbb fénnyel igyekeznek ellátni az izlandiak. Hatalmas üvegfelületeket építenek házaikon, függöny csak jelzésértékkel van, és a világításnál is ügyelnek erre, hisz a többszintes társasházak erkélyei is meg vannak világítva, a hatalmas üvegen át semmi nem állja útját a kíváncsi tekintetemnek, hisz a korlát is üvegből van. Tetszetős lakásbelsők, világos színekkel, amolyan skandináv stílus. A házak, lakások nem túl nagyok, nem hivalkodóak. Semmi túlzó, felesleges...
A skanzen után iszunk egy kávét Warmahlídben A hely egy csomópont, ráadásul kelet felől érkezve 100-120 km után itt van az első benzinkút is. Nyüzsög az egész hely. Étterem, kávézó, szupermarket, ajándékbolt egyben. Szeretnék majd külön bejegyzést az úttal, Izlanddal és az itteni emberekkel kapcsolatos érzéseimről írni, de van amit leírnék most is. Az első naptól végig kísér az a furcsa kettősség érzése, amit az itteni emberek viselkedése, a hétköznapok legnemesebb értelemben vett egyszerűsége, tisztasága, ha úgy tetszik ártatlansága okán érzek. Hogy miért kettősség? Mert úgy gondolom, hogy ez a helyes, nagyon is az én, mondhatom a mi értékrendünk szerint. Mi úgy is éljük otthon is az életünket és a szűkebb milliő, amiben élünk is eszerint él, a barátaink, a családunk, ismerőseink többsége. Ez persze abból is adódik hogy nem szívesen vállal az ember olyan társas kapcsolatot, ahol az alapértékek messze állnak egymástól. Visszakanyarodva az eredeti gondolathoz ilyen szavak jutnak eszembe: becsület, tisztelet, humánum, empátia, morál, emberség, bizalom....A kettősség érzése számomra abból fakad, hogy mennyire híján van ezeknek az értékeknek a társadalom, amiben élünk....:( Naponta kapom rajta magam , hogy azon gondolkodom, te jó ég, ez nálunk, Magyarországon elképzelhetetlen, vagy hogy hogyan történne. Gondoljunk csak vissza a defektes történetünkre. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna az óriás viking fiúnak és jól megölelgetem, amiért ilyen rendes volt velünk. De ugyanezt éreztem Andráson is, ahogy kézfogás közben meglapogatta mesterünk vállát. Visszatérve, ez a mai hely a becsületre és a bizalomra épült. Simán ki lehet sétálni bármivel az ajtón, vagy ehetsz, ihatsz stikában. De itt egyszerűen eszébe sem jut senkinek, hisz ilyet nem teszünk. Ez ennyire egyszerű. Jó lehet ilyen világban élni.
De most vissza az útra. Ömlik az eső útban Akurey felé :( Azért megkérem Andrást forduljon vissza kicsit, mert vadludakat láttam a birkák között az út mellett. Ez lehetőséget nyújt arra is, hogy közelebbről megszemléljük a kis farmot. A hegyek közt elszórtan egymástól és minden mástól távol állnak a kisebb-nagyobb farmok. A tulaj nevével kis útjelzőtábla igazít útba, kinek is az otthona. Az út szélén postaláda, mint az amerikai filmekben. Házikó, gazdasági épületek, birkák, lovak, néhol tehenek (szokatlanul érdekes színekben). Glédába rendezve a gondosan becsomagolt télire való takarmány.......és ami számomra igen szokatlan, a legtöbb helyen kis templom, kápolna, mellette apró fehér fakerítéssel gondosan elkerítve kis temető. Saját kápolna, saját temető. Belegondolva a hely adottságaiba persze nagyon is kézenfekvő megoldás, csak az én fejemnek furcsa ez. Igaz, ha belegondolok hogy vannak akik otthon, a komódon porcelánban tartják szeretteik hamvait....azt hiszem, azért nagyon más a halálhoz, a halottakhoz való viszonyulásuk. No, mire lekörmölöm, megérkezünk Akureybe :)
 |
| Saját kápolna, saját temető |
A város nem különösebben érdekes. A negyedik legnagyobb város Izlandon, hatalmas kikötővel és indulnak innen bálnalesre is hajók szép számmal. KFC-t keresünk, de nem találunk. Bekeveredünk autóval a házak közé, a hegytetőn takaros kis házak. Mint Buda, csak semmi fényűzés, túlzás. Nem nagyok a házak. Nagyon bájosak, nincs kerítés, nincs függöny. Van rendezett zöld, virágos apró kert, virág és mindenféle lógó díszek, gyertyák az ablakban. A teraszon asztalka, szék, lámpás és grillsütő. A ház előtt biciklik. Csak úgy. Jó lehet itt élni :)
Hazafelé újra a Warmahlídben álló étterembe térünk be, immár farkas éhesen. Hot-dogot eszünk, van benne apróra vágott hagyma, pirított hagyma, ketchup, mustár, majonéz, nagyon finom. Limonádét iszunk hozzá és eszünk egy csavart vanília fagyit, amit csokiba lógatnak.
Vége a szürkeségnek, már épp derengeni kezdene a nap a felhők mögül, amikor nyugovóra tér.
A hotelben még netezünk egy kicsit és megtervezzük a holnapi utat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése