Az eredeti terv szerint ma indultunk volna, de hála a WizzAir-nek nyertünk 4 napot :) És tényleg hálás vagyok, mert az eddig eltelt napok egyenként is felérnek egy-egy csodával. <3
Ma búcsút intünk a Keleti fjordoknak, s az Arany háromszög (kör) felé folytatjuk kalandunkat, a sziget másik oldalára.
Felhős, ködszitálós reggelre ébredtünk. Gyors reggeli után útnak indulunk. Volt még egy adósságunka városka felé. Már érkezéskor kiszúrtuk a dombtetőn álló fehér templomot kék tetővel. Sajnos eddig nem jutottunk el oda, így ma indulás előtt még odakanyarodunk. A ködben szinte világítottak a kék tetőelemek. Senki nincs itt, bekukucskálok hát az ablakokon. Meglepődöm, mikor rájövök, hogy a külsőre templomnak látszó hely egy vendégházat rejt. Elsőre bizarr párosítás, de nagyon barátságos.
Esőben indulunk útnak, azt remélve, így majd útközben nem állunk meg. Persze ezúttal sem így történik :) A köd is remek fotótéma, ilyen gyönyörű tájon, ahol az óriás hol zöld, hol fekete sziklás hegyek és a hatalmas robajjal partra érkező óceán adják a keretet, még inkább az.
Kisebb megállókat iktatunk be, tényleg csak kiugrottam néhány fotó erejéig pár percre a kocsiból :)
Amikor hosszan ereszkedve a hegyről elértük az óceánt, hatalmas hullámokkal és elképesztő moraj kíséretében András azt mondta, ezt le kell videóznia. Én meg nem tiltakoztam :) követtem őt. Előbb apró fekete kavicson, majd fekete homokon gyalogoltunk. Mindenképp szerettem volna bemenni az óceánba. Persze nem fürödni, hisz elég hideg van, de én valahogy mindig olthatatlan vágyat érzek, ha nagy víz mellett járunk, hogy legalább besétáljak kicsit. Így történt most is :)
Nagyszerű érzés volt, bár egy váratlanul nagy hullám gyorsabbnak bizonyult nálam, és beterítette a nadrágomat :) az autóban aztán megszabadultam tőle, s a következő órákban hála a Jimny kitűnő fútésének megszárítottam. Legalább addig nem tudtunk megállni :)
Egy öbölben igen sok fehér madár tanyázott. Sikerült közelebb mennem, így megfigyelhettem, hogy hattyúk azok. A ködben nem sikerült túl jó képeket készítenem, de a látvány nagyszerű volt.
Mire a Jökulsarlon gleccser lagúnához értünk megszáradt a nadrágom is. Itt kezdtünk izlandi utazásunkat napkeltekor, napsütésben. Mivel az utunk erre vitt ismét megálltunk, hogy ezúttal ködben csodálhassuk meg a hatalmas jégtömböket. Meglepő volt, hogy jóval több jéghegy úszik a lagúnában, az óceán partjáról viszont elfogytak a jégtömbök. Talán az elmúlt napok szokatlanul meleg időjárásával magyarázható. Mindenesetre gyönyörűséges volt a hely ködben is. Hálás vagyok a sorsnak, hogy kétszer is részem lehetett ebben a látványban.
Útnak indultunk ismét, de újra meg kellett állnunk, hiszen egészen közel lehetett jutni a gleccserekhez, amit most ráadásul gyönyörűen bevilágított a napsütés. Ez izlandi viszonylatban azért meglehetősen ritka. Nem tudom elégszer leírni, mennyire szerencsések vagyunk :)
Feltekertem a telét, hogy egészen közelről szemügyre vehessük a gleccser által rajzolt barázdákat. A jég az erős napfényben kéken tündökölt.
A mai napra egy kijelölt célpontunk volt, Vik után nem sokkal. Egy a 70-es években kényszerleszállást végrehajtó amerikai repülőgép maradványait szerettük volna látni valahol a tengerparton, de még mindig majd 200 km-re van így hát elhatároztuk, most már tényleg nem állunk meg addig. Viknél tankolni kellett és ittunk egy kávét. A hely (nem tudom, minek nevezzem, hisz étterem, kávézó, ajándékbolt, szuper martket és a fene tudja mi még) zsongott. András szerint ilyen lehet az utolsó alaptábor az Annapurna alatt, ahol még be lehet szerezni a legszükségesebbeket. Mindenféle náció akadt itt, mi egy igazi vikinget szúrtunk ki :) Olyan ötvenes, szépen kigyúrt, inkább erős, vöröses szőke haj, és némi szakáll. Cseppet sem hasonlít az otthon megszokott "kopaszizomagyakra". Tekintélyt és erőt sugárzott. Ha már itt voltunk felmentünk néhány fotó kedvéért a kis piros tetős templomhoz és a sziklákról a tengerben is készült néhány kép.
A repülőgép roncsot nem nagyon jelöli semmi, nehezen találtam rá egy oldalon végül a GPS koordinátákra, ennek alapján kerestük. Hamarosan elértük a megadott koordinátákat, a roncsot azonban nem lehetett autóval megközelíteni. Az út menti parkolótól még 4 km-t kell megtenni gyalog az óceánig. Mivel már későre járt, a 8 km-es túra és fotózás egészen biztosan nem fért volna bele, így fájó szívvel, de lemondtunk róla :( Viszont egészen közel voltunk a Skogafoss vízeséshez, oda indultunk hát. Maga a vízesés már árnyékban volt, de még így is meseszép látvány nyújtott
Még egyszer álltunk meg útközben, az Eyjlaflajlajökull vulkán lábánál. Ezt a nevet jól ismertük már Walter Mittytől :) Aki nem értené, van egy bájos film, a címe Walter Mitty titkos élete, Ben Stiller játssza a főszerepet. Gyönyörű helyeken forgatták, egy kis részét többek közt Izlandon. Emlékszem a kisfiam 18-adik születésnapján a meglepetésbulira készültünk, amikor megnéztük ezt a filmet. Akkor szájtátva bámultuk és talán komoly szerepe volt benne, hogy Izlandot látni akartuk egyszer az életben :) Szóval, valahol itt forrt össze sorsunk Walter Mittyvel és az utazás során még számtalan közös pontunk akadt :)
A vulkán legutóbb 2010-ben tört ki, a hely lábánál egy kis bemutató ház őrzi ennek emlékét, a képeket, melyek a kitöréskor készültek mi is megnéztük. Indulásunk előtt két nappal volt hír. " Izland legaktívabb vulkánja, a Katla kitörni készül. Riasztást adtak ki Izlandon, miután az ország legnagyobb vulkánját 1977
óta nem érzékelt, két, a Richter-skálán 4-es erőségű rengés rázta meg
hétfőn." mi szerdán utaztunk. Valahogy cseppet sem aggasztott a dolog, sőt :) Azért szerencsére ebből nem lett semmi. Ahogyan utána olvastam nem is annyira a klasszikus vulkán kitöréstől kell tartani. A Katlát ugyanis 500 méter vastagságú jégtakaró borítja, így egy kisebb kitörés nem is tör a felszínre, azonban jelentős mennyiségű jég olvadhat meg. Az olvadékvíz kifolyik a jégtakaró alól, és gyors sodrású, jeges iszap-
és kőáradatot okoz. Ennek jökulhlaup az izlandi neve. A jökulhlaup nagy
károkat képes okozni a környezetben, építményeket sodorhat el, utakat
tehet tönkre.
Este 9 után érünk a szállásunkra, Laugarvartn-ba, a Golden Circle Apartmanba. A bejutásunk kalandos volt, hiszen nincs recepció. E-mailben kaptuk meg a szükséges adatokat. A mi appartmanunk a 101-es volt, amit meg is találtunk. Bepötyögtük a kódot, de a kulcsszekrény nem nyílik ki. Tanácstalanul nézünk, majd András lenyomja a kilincset és az ajtó nyitva volt.... Az előszobában azonban kabátok és cipők sorakoznak....hamar rájöttünk, hogy rossz helyen járunk :) A házakon ugyanis szám is van, a miénk a 3-as ház 101-es lakása :) ahová tökéletesen illik a kód. Ez egy remek szállás. Saját felszerelt konyhával, fürdővel és kényelmes ággyal. A wifi itt is hibátlanul működik. Kihasználva a hely kiváló adottságait meleg vacsit készítünk olasz módra: széles metélt bazsalikomos paradicsomszósszal és egy üveg bort is kinyitunk. Este még elküldjük a szokásos esti képes beszámolót az otthoniaknak és megtervezzük a következő napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése