Izland - 12 nap a csodák földjén - 6. nap

2016. szeptember 5. hétfő,
Laugavartn - Pingvellir Nemzeti Park - Geysir - Gullfuss (199 km)

Meglepő módon ma is napsütésre ébredtünk :) míg otthon esik az eső!

A mai napra nem túl szoros programot terveztünk. Első utunk egy gumi szervízbe vezetett, hogy a szombaton defektessé vált kereket megjavíttassuk. András megtalálta a defekt okát, egy fémdarab fúródott a gumiba. Nem messze a városkától láttunk idefelé jövet egy kis szerelőműhelyt az út mentén, oda indulunk. Kis füzetembe gondosan feljegyzeteltem szókincsem legújabb gyöngyszemeit, úgy mint például "defekt" :) a telefonomra letöltött szótár segítségével. Nagyon kedvesek voltak a műhelyben, megértették elsőre a problémánkat, de segíteni nem tudtak, mert csak teherautóhoz voltak ott gumik. Tovább irányítanak bennünket Selfossba, a Toyota szalonba. Ezt is könnyen megtaláljuk, már rutinosan mantrázom a mondanivalómat, de a gumi javításában ők sem tudnak segíteni. Viszont ajánlanak egy szervízt a városban. A fiatalember elmagyarázza merre menjünk, majd azt mondja, menjek be a pult mögé. Értetlenül nézek Andrásra, tényleg jól értettem-e, de már int is a nyomaték kedvéért. Ahogy belépek, már értem a dolgot. A monitoron a város térképe, ahol gyönyörűen berajzoljuk az útvonalat :) Könnyen odatalálunk a kapott útbaigazítás alapján. Ez egy vérbeli szerelőműhely, halomban állnak a gumiabroncsok az egyik sarokban, jó helyen vagyunk. Mikor belépünk mindjárt odajön egy szerelő, akinek előadom, mit szeretnénk és kéri menjünk vele. Egy kisebb műhelybe megyünk, ahol egy viking termetű fiatalember gondjaira bíz minket. Olyan 20 körül lehet épp, mint a kisfiam :) Elmondom neki is, miért jöttünk és kérdésére megismétlem, hogy nem másik gumit szeretnénk, hanem lehetőség szerint ezt megjavíttatni. Beleegyezik, azt mondja megnézi mit tehet. Kimegyünk az autóhoz, ahonnan játszi könnyedséggel emeli ki a sérült kereket, mintha egy pille lenne :) A műhelyben aztán munkához lát, mi pedig feszülten várjuk, mire jut. Nyilván nagyon nem mindegy, hogy javítható-e a kerék, vagy vennünk kell két új gumit, hisz egyet nem cserélhetünk. Néhány perc után az ifjú viking mosolyogva fordul felénk, megjavította a kereket és sebtiben fel is tenné a helyére. Nagy kő esik le a szívünkről. Amikor arról kérdezzük, mivel tartozunk a munkájáért, csak legyint és azt mondja, örül, hogy segíthetett. Nagyon hálásak vagyunk neki. Magamon nem lepődöm meg, hogy szinte meghatódok, de látom, ahogy András kezet fog vele és meglapogatja a vállát, és legszívesebben jól megölelgetnénk amiért ilyen sokat segített rajtunk. Kifelé menet megbeszéljük, hogy nagyjából tényleg a fiunk lehetne és este a vacsoránál talán elmeséli majd a szüleinek, hogy "képzeljétek, ma egy magyar bácsinak és néninek javítottam meg egy defektet, tudjátok, magyarok, akikkel döntetlent játszottunk a foci EB-n. :) és olyan nagyon örültek, hogy nem is értem :) " Hozzáteszem, hogy meglepő örömünkben kétségtelenül benne volt az is, hogy nem erre voltunk felkészülve az itthoni tapasztalatok alapján. Fejben azért lejátszottuk, hogy történt volna mindez nálunk :( Ami számomra ismét nagyon jó érzés volt, az az, hogy tisztán látszik, hogy a fiatalember, aki a segítségünkre volt a legnagyobb természetességgel tett így, mert a másikon segíteni emberi dolog.....

Ezt a szervízt jó szívvel ajánlom Selfossban :)

Na, de most vissza az utunkra. A szervizelés után még sétálunk egy keveset Sellfoss főutcáján. A városka hangulata engem az amerikai filmekben látott kisvárosokra emlékeztet. Megnézzük a Bobby Fischerről elnevezett sakk klubot, majd autóba ülünk és irány a Pingvellir Nemzeti Park.

A Pingvellir Nemzeti Park a világörökség része. A ping szó jelentése parlament és az izlandi parlament nevében ma is szerepel: Alping. 930-ban itt hívták össze a világ első parlamentjét, amely egészen 1798-ig ezen a helyen ülésezett. 1944. június 17-én pedig itt kiáltották ki Izland függetlenségét.

Úton a Pingvellír Nemzeti Parkba

A parkolás nem ment túl simán, mert itt fizetni kellett érte (először az itt tartózkodásunk alatt) és az automata az összeget levonta a kártyáról, de jegyet nem adott. nem voltunk ezzel egyedül, de mivel láttunk büntető cédulákat is a parkoló autókon inkább másik parkolót kerestünk. Míg András átállt az autóval én vadludakat fotóztam.

Kiadós sétát tettünk a nemzeti parkban, láttuk az első parlament helyszínét, ez a Lögberg, vagyis törvényszikla, az Alping működési központja. Ez az a hely, ahol a 3 évre megválasztott lögsögumador, vagyis a törvénymondó kihirdette a törvényeket. De kiállhatott ide bárki más is, hogy fontos kérdéseket vessen fel. Sajnos az aktív geologiai működés következtében a hely mára eltűnt, a helyét viszont egy izlandi zászló jelöli.

 Sétáltunka az Almannagjá kanyonban, megnéztük a Silfa hasadékot, ahol látványosan megfigyelhető, ahogyan az Észak-Amerikai és az Eurázsiai kőzetlemezek távolodnak egymástól és az Öxafoss vízesést. Felemelő érzés volt ilyen ikonikus helyeken sétálni!

IronMan két földrész határán

Utunkat a Geysír felé folytattuk, a szökőforrás felé, amely minden gejzírek anyja :) a világon a legtöbb helyen ezt a szót használják, ahogyan nálunk is a gejzírek megnevezésére. A névadó sajnos már igen régóta nem aktív, de a közelében van a Strokkur (köpülő) nagyon is, amit szerencsénk volt megcsodálni.Videóztunk, fotóztunk, próbáltuk elkapni a jó pillanatokat, de a gejzírnek pont az a legfőbb ismérve, hogy kiszámíthatatlan :) Azért türelmesen vártunk, meg is lett az eredménye.

Aprócska gejzír

Strokkur gejzír a kilövelés előtti pillanatban

A Geysír, ma már nem aktív

Az utolsó hely, amit még mára szántun az a Geysírtől 10 km-re található Gullfoss (Arany vízesés) volt. A Hvíta folyó kanyonjában található és az egyik legkedveltebb hely a turisták számára. Ez nyilván abból is adódik, hogy igen közel van a reptérhez és része a rövid programoknak is. Ahogyan az elején is írtam amellett, hogy számos közismert helyet, kötelező turistalátványosságot is megnéztünk a célunk elsősorban a kaland volt. Olyan helyekre eljutni és olyan fotókat lőni, ahová nem sokan járnak. Szóval, ne várjatok szép hosszú záridős elmosott vízeséseket tőlem :) Mire odaértünk a fények eléggé elfogytak, hideg metsző szél fújt. A hely gyönyörű. A víz rettentő ereje, amivel robog lefelé a lépcsőkön és amivel utat tört magának kirajzolva egy csodás kanyont lenyűgöző.

A Gulfosstól hazafelé vesszük az irányt, hisz Andrásra még vár egy kerékcsere :) én is ott ragadtam a parkolóban, mivel a tó felett dupla szivárvány volt :) Ismét meleget vacsoráztunk, elküldtük az otthoniaknak a napi képes beszámolót.5 perc múlva éjfél és én végre utolértem magam a napló bejegyzésekkel :) A blogon még van mit behozni, de azért remélem tetszett a mai napunk is :)