Balaton-felvidék...

....és akkor Csingacsguk visszanéz :)

Történt egyszer, hogy Csingacsguk és az ő nagyszerű barátja Sólyomszem útra keltek, mert már oly régen szívták magukba a hegy és az erdő bódító illatát. Útjukat ezúttal is siker koronázta, hisz találkoztak szarvasokkal és egy őzzel is futtában, láttak nyuszit és molnárfecskéket, amiket eddig még sohasem. Mivel másnap hosszú út várt rájuk időben elindultak hazafelé. A nap éppen átbukott a hegy mögé, amikor Csingacsguk visszanézett a tisztásra a dombtetőn, és ezt látta:

Nagyon sajnálták, hogy nem korábban jött ki a tisztásra, mondjuk úgy fél órája, mikor ők ott jártak. Erősen szürkült már, így fájó szívvel, de folytatták útjukat. Mielőtt végleg elhagyták volna a dimbes-dombos tájat Csingacsguk még egyszer visszafordult, hogy  némán búcsút vegyen a szarvastól. Amit látott minden képzeletét felülmúlta. Csendben meglapogatta Sólyomszem oldalát, majd a domb felé mutatott:

Egy egész szarvas rudli legelészett békésen. Sólyomszem elkövette azt a hibát, hogy megkérdezte barátját: " Visszamegyünk?" Ő persze, csak erre várt, és már szedték is a lábukat szélsebesen visszafelé. Egészen a nyiladékig nyargaltak, ott óvatosra vették a tempót. A szél is velük volt, így végül kúszva sikerült megközelíteni a csapatot. A fűben hasalva számolták őket egészen tizenegyig.

 Végül még egy nem várt látogató is besétált a képbe, de ő rögtön kiszúrta a két fűben lapuló kíváncsi sima bőrűt. Ezután a szarvasok is jobbnak látták, ha visszahúzódnak a biztonságot jelentő erdőbe.

Bár a fényviszonyok koránt sem voltak szerencsések, az élmény felejthetetlen ismét! <3

Kezdődik....

A repce után itt a pipacsok ideje :)

Az utolsók....

Valahogy olyan érzésem van, mintha az idén a környéken mindenhol repcét vetettek volna. A kedvenc dombjaim is sárgában pompáztak, néhány hete már hoztam onnan fotókat, de nem tudtam betelni a látvánnyal és kihasználva a jó időt útra keltem, hogy egy másik irányból közelítsem meg a lankákat.
Már elvirágzóban a repce, a hét eleji esőzés sem tett jót neki, sőt én is nyakig sáros lettem, de megérte, mert ezúttal is hihetetlen látványban volt részem!

 

 

Szerdai cserkelés a Gerecsében...

Kihasználva a szerdán érkezett pénteket késő délután útra keltünk a Gerecsében és ismét mesés élményekben volt részünk.

 

Repcevilág....

Nagyon régen töltöttem képet, ilyenkor mindig elhatározom, hogy ezentúl másképp lesz. Remélem ezúttal tényleg. Nagyon szeretem a tájképeket. Tavaly jártam egy gyönyörű helyen a Gerecse szélén, ahol hullámzó szántóföldeket fotóztam pompás, haragos zöld színekkel. Idén repcével vetették be a dombokat, a látvány semmihez sem fogható. Tegnap itt jártam, minden összejött :)

Mezei futóverseny...

Kihasználva a végre igazán napsütésesnek ígérkező hétvégét hosszabb túrára indultunk barátaimmal a Gerecsében, kicsit a felkészülés jegyében, mivel már nincs egy hónap a Gerecse 50 túráig. Végül úgy döntöttünk, hogy nem a teljesítményre hajtunk, hanem az élményre, így magammal vittem a gépemet is és, hogy milyen jól tettem a következő képek is igazolják :) A napsütés az őzeket is kicsalogatta.

Mosolyogjak is? :)

Ki van kinn és ki van benn?

....akkor most fussunk vagy sem?

Mezei futóverseny....

...és a győztes, aki nem egy kenguru :)

Kökörcsin szezon....

 Már nagyon régóta szerettem volna leánykökörcsint fotózni és most egy barátom jóvoltából sikerült egy gyönyörű helyet találnom a Vértesben, ahol végre kedvemre fotózhattam.

A felhők felett...

...szinte a Mennyországban éreztük magunkat, amikor a szokásos szombat hajnali túránkra indultunk kedvenc túratársammal a Gerecsében. Gyönyörű fények voltak, az idő kellemes, a nap éppen ébredni készült lenn a városban pedig ott csücsült a jó öreg köd. Gyors elhatározással tettünk egy kitérőt a Kilátóhoz. Biztosra vettem, hogy megéri, de amit láttunk minden képzeletünket felül múlta. A felhők fölött bámultuk, ahogy a nap ébred, és szépen lassan megrajzolja a Kilátó árnyékát a felhőkre.

Az éjszakai eső és hideg gyönyörű vízcseppekkel borította a talajt, mint milliónyi gyöngy. A hóvirágok, most  kezdtek csak igazán ébredezni, helyenként szőnyegként borították az erdőt.

Megjelentek az első odvas keltikék is :)

Végre tavasz...

Már jó ideje nem fotóztam, és ez nincs rendben. Vagy én nem értem rá, vagy ha mégis, akkor az időjárás nem volt kedvező. De tegnap végre minden összejött :) Március 1-jén igazi tavaszi reggelre ébredtünk és semmi sem tarthatott vissza, hogy útnak induljak kedvenc túratársammal a Gerecsébe. Napsütés, madárdal, a levegőben pedig hamisítatlan tavasz illat....szóval "la vita e bella" vagyis az élet csodaszép!