Dolce far niente - Buje

Dolce far niente - levendulás az Isztrián

Ahogyan már az előző bejegyzés címében is utaltam rá az Isztriai félsziget belső részét "horvát Toscanaként" is szokták emlegetni. Joggal, hisz a tengertől elindulva gyönyörű szőlőkkel és olajfákkal beültetett teraszok közt kanyarog az út két dombtetőre épült városka közt. A völgyekben sokfelé levendula mezők színesítik az amúgy is lenyűgöző panorámát. Mostani bejegyzésemben innen hozok néhány képet.

Munkában a méhek

Olajfaliget és levendula, két klasszikus isztriai kincs

Terra rossa és levendula

Dolce far niente - Isztria, a horvát Toscana

Dolce far niente....

....lassan, de csak elkészülök a képekkel :) Az első bejegyzésben néhány naplementét hoztam az Adriáról.

  

 

Balaton-felvidék...

....és akkor Csingacsguk visszanéz :)

Történt egyszer, hogy Csingacsguk és az ő nagyszerű barátja Sólyomszem útra keltek, mert már oly régen szívták magukba a hegy és az erdő bódító illatát. Útjukat ezúttal is siker koronázta, hisz találkoztak szarvasokkal és egy őzzel is futtában, láttak nyuszit és molnárfecskéket, amiket eddig még sohasem. Mivel másnap hosszú út várt rájuk időben elindultak hazafelé. A nap éppen átbukott a hegy mögé, amikor Csingacsguk visszanézett a tisztásra a dombtetőn, és ezt látta:

Nagyon sajnálták, hogy nem korábban jött ki a tisztásra, mondjuk úgy fél órája, mikor ők ott jártak. Erősen szürkült már, így fájó szívvel, de folytatták útjukat. Mielőtt végleg elhagyták volna a dimbes-dombos tájat Csingacsguk még egyszer visszafordult, hogy  némán búcsút vegyen a szarvastól. Amit látott minden képzeletét felülmúlta. Csendben meglapogatta Sólyomszem oldalát, majd a domb felé mutatott:

Egy egész szarvas rudli legelészett békésen. Sólyomszem elkövette azt a hibát, hogy megkérdezte barátját: " Visszamegyünk?" Ő persze, csak erre várt, és már szedték is a lábukat szélsebesen visszafelé. Egészen a nyiladékig nyargaltak, ott óvatosra vették a tempót. A szél is velük volt, így végül kúszva sikerült megközelíteni a csapatot. A fűben hasalva számolták őket egészen tizenegyig.

 Végül még egy nem várt látogató is besétált a képbe, de ő rögtön kiszúrta a két fűben lapuló kíváncsi sima bőrűt. Ezután a szarvasok is jobbnak látták, ha visszahúzódnak a biztonságot jelentő erdőbe.

Bár a fényviszonyok koránt sem voltak szerencsések, az élmény felejthetetlen ismét! <3

Kezdődik....

A repce után itt a pipacsok ideje :)

Az utolsók....

Valahogy olyan érzésem van, mintha az idén a környéken mindenhol repcét vetettek volna. A kedvenc dombjaim is sárgában pompáztak, néhány hete már hoztam onnan fotókat, de nem tudtam betelni a látvánnyal és kihasználva a jó időt útra keltem, hogy egy másik irányból közelítsem meg a lankákat.
Már elvirágzóban a repce, a hét eleji esőzés sem tett jót neki, sőt én is nyakig sáros lettem, de megérte, mert ezúttal is hihetetlen látványban volt részem!

 

 

Szerdai cserkelés a Gerecsében...

Kihasználva a szerdán érkezett pénteket késő délután útra keltünk a Gerecsében és ismét mesés élményekben volt részünk.

 

Repcevilág....

Nagyon régen töltöttem képet, ilyenkor mindig elhatározom, hogy ezentúl másképp lesz. Remélem ezúttal tényleg. Nagyon szeretem a tájképeket. Tavaly jártam egy gyönyörű helyen a Gerecse szélén, ahol hullámzó szántóföldeket fotóztam pompás, haragos zöld színekkel. Idén repcével vetették be a dombokat, a látvány semmihez sem fogható. Tegnap itt jártam, minden összejött :)