2013. december 22., vasárnap

A tél csókja....

Különleges fények voltak reggel. A város nagyjából ködbe burkolódzott, azonban a hegy mögül itt-ott áttörni látszott a napfény és a kéklő ég is. Az ilyen pillanatok sosem térnek vissza és csak egészen rövid ideig tartanak, így elindultam a hegyre. A látvány leírhatatlanul gyönyörű volt, a fákat vastagon borította a zúzmara, fehérbe öltöztetve így az erdőt, a ködfelhőket, amelyek a város felett úsztak pedig egy-egy pillanatra elűzte a napsütés vakítóan kékre festve így az eget. A nap erejének köszönhetően hamar olvadni kezdett a zúzmara, hol kisebb, hol nagyobb darabokban potyogott a fáról, mintha csak a hó esne.































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése