Aprócska kalapocska... :)

Őszi kikerics varázs a Vértesben...

Dolce far niente - ROVINJ

Rovinj klasszikus látképe

Kormorán az Adrián

Candy Bar - kívülről

Candy Bar - belülről

Művészek utcája

 

 

Udvari látkép

Rovinj esti látképe

Dolce far niente - VENEZIA

Jártam már néhányszor Velencében, de esőben még soha. Először kicsit bosszantott a dolog, hogy miért épp aznap esik, mikor ott járunk, de végül ez a rövid nyári zápor segített, hogy ne szokványos velencei fotókat készítsek.

Dolce far niente - PIRANO

Dolce far niente, azaz édes semmit tevés. Így mondja az olasz. Talán nem mondok újat, ha elárulom erőteljesen vonzódom az olasz kultúrához és minden máshoz, ami olasz. A pastatól kezdve, a calcio-n át egészen az olasz nyelvig. Ezért is kezdtem olaszul tanulni néhány éve. Nagyra becsülöm az olasz emberek mentalitását, az élethez és egymáshoz való viszonyukat, a nyitottságukat és azt a szenvedélyt, ahogyan megélnek minden egyes pillanatot életük során. Szerencsés vagyok, mert megadatott, hogy többször járhattam már Olaszországban, és visszatérő vendégek vagyunk a családommal nyaranta az Isztriai félszigeten, ahol legalább annyira olasz ma is minden, mint valamikor réges-régen, és ahol kedvemre pallérozhatom nyelvtudásomat is. Nagyjából a teljes félszigetet bejártuk már az eltelt évek során, de mindig akad valami új, amit felfedezhetek kedvemre és persze vannak kötelező helyek, ahová mindig vissza kell menni. Igen kell, mert ezeket a helyeket látni kell újra és újra, hogy feltöltekezve hazavigyük ezeket az érzéseket, amihez csak itt juthatunk hozzá. Szóval dolce far niente, ez volt nekem az eltelt néhány hét, és néhány képen keresztül igyekszem ezt az életérzést megmutatni nektek is.

Az első hely, a kedvenc, Isztria gyöngyszeme: Piran, vagy ahogyan az olaszok mondják Pirano

Pirano főtere

Porto, a kikötő

A piac

A tenger

Főtér színesben

Alagút mandulafenyőkből, úton Piranba

Túl az Üveghegyen...

 Egy barátom jóvoltából tegnap a Gerecse egy olyan arcát ismerhettem meg, amilyennek én még nem láttam. Az én Gerecsém magas, sűrű erdővel borított. Itt viszont gyönyörű dombok és völgyek váltakoztak, ahol a réteket napraforgóval megbolondított kamilla borítja, s felette csapatokban portyáznak a gyurgyalagok, az úton búbos bankák cikáznak és persze nem hiányoznak az őzek sem. Különös érzés volt innen szemlélni, ahogyan a nap lassan a távolban átbukik az "én Gerecsém" lankáin. Köszönet az élményért!

Erdőn, mezőn.....

Nekem a Balaton.....

....ha Balaton, akkor Balaton-felvidék.