Izland - 12 nap a csodák földjén - 2. nap

Augusztus 31. - szeptember 1. ( II. rész)

...ott hagytam abba az előző bejegyzést, hogy félreálltunk az autóval a parkolóba, hogy aludjunk kicsit.

Hivatalosan már a második nap kezdődik, de nekünk egy kicsit ez az első két nap összefolyt, ezért jelölöm így a címben is.

Autóban aludni nem túl pihentető :) Még emlékszem, amikor 20 évesen egy trabanttal és egy kis poskival indultunk Görögországba nyaralni hatan. Embertelen hosszú út volt, de én remekül aludtam a trabiban. Ez most nem esett olyan jól :) Egy-két órányi szendergés azonban segít, hogy tovább tudjunk indulni. Eldöntöttük, hogy a következő látnivaló útba esik , ezért most nézzük meg, nem a szállásról jövünk vissza. Ez ismét szenzációs gondolat volt, mert így maradt idő másra, ráadásul gyönyörű fények kíséretében fotóztam. Hajnali 5 óra körül érünk a Jökulsarlón gleccser lagúnához..Beállunk az egyik parkolóba, hogy napkeltekor megnézzük a jégsziklákat a lagúnában. András próbál aludni. Én persze nem tudok. A nap fél 7 körül kel. Felöltözöm, és nekivágok, hogy körülnézzek, jó helyen vagyunk-e? Hol tudok majd szép képet fotózni. Felkapaszkodom a dombon, amely mögött elém tárul a gleccser lagúna látványa. Ámulatomban hangosan mondom ki magamnak, hogy ilyen egyszerűen nem is létezik. Soha életemben nem láttam még ehhez foghatót. Azt hiszem, ez a mondat fejezi kis legjobban Izlanddal kapcsolatos érzéseimet, és még jó néhányszor fog elhangzani tőlem. Ez a hely maga a csoda! <3

Úton

 

Ébred a Nap

 

Vatnajökull

Izland legnagyobb összefüggő jégmezője a Vatnajökull, melynek jégsziklái a Jökulsarlon gleccser lagűnán keresztül jutnak az Atlanti óceánba. A tóként leírható lagúnában óriási jégtömbök, hegyek sorakoznak és a fénytelen hajnali derengésben is impozánsan mutatnak. Körbejátok, készül néhány fotó, majd visszamegyek az autóhoz. András alszik :) persze Ő vezetett én azért tudtam piciket aludni menet közben is. A másik irányba indulok, az óceán felé. Amint átérek az úton narancsos fények jelennek meg a horizonton, ébred a Nap! Vissza gyorsan az autóhoz, már András is útra kész, indulunk fel a dombon át a jéghegyekhez, hogy együtt várjuk a napkeltét. A látvány másodszorra lenyűgöz! ...és szépen, lassan megjelennek az első sugarak, melyek áttörnek a dombokon, hogy megsimogassák a kemény jégtömböket. A meleg fények között kéken és hófehéren ragyognak a gleccser leszakadt jégtömbjei. Törékeny, múló szépség.A varázslat szertefoszlik, amint a nap magasba ér. A fények lassan olyan kemények lesznek, mint a jéghegyek. Ez a látvány is lenyűgöző, de a napkelte maga a CSODA! 

A napfényben játékosan úszkáló fókákra figyelmesek és szemtanú lehetünk, amint egy óriási jégszikla hatalmas robajjal megreped és egy darabja a vízbe zuhan. 

Fókák játszanak a jéghegyek közt

A lagúnát kisebb csatorna köti össze az Atlanti óceánnal. A jégtömbök is ezen keresztül vándorolnak. Követjük hát mi is útjukat a partról. Az óceán hatalmas hullámokkal érkezik a vulkáni hamutól fekete homokkal borított partra. A nap szikrázóan süt, mintha nem is az egyik legészakibb ponton lennénk Európában. a parton pedig szoborként sorakoznak a hatalmas méretű jégtömbök, melyeket a hullámok partra vetettek. Vannak köztük kisebbek is és egész átlátszóak. A fekete homokban leginkább a mesebeli üveghegyre emlékeztetnek, ahogy ott ragyognak.

 Nehéz betelni a látvánnyal, de lassan tovább indulunk. Még mindig az 1-es úton. A táj igen változatos, először szemet kápráztatóan zöldben pompázik minden, a hatalmas hely és az általa körülölelt völgy is. Számtalan kisebb-nagyobb vízesés zuhan alá,  a völgyben pedig gyors folyású kis patakként vágtat tovább sebesen. Egy ilyen helyen letérünk az útról, hogy nappali fénynél is megcsodáljunk egy (ezúttal névtelen) vízesést. Az út kavicsos, helyenként vízmosásokon vezet át, de hát mégis csak egy terepjáróban ülünk :) András szemmel láthatóan nagyon élvezi a terepen vezetést :)

   

Néhány fotó után tovább indulunk. A táj sokadik arcát mutatja, sötét szürke, égbe nyúló hegyek a balon, jobbon pedig közvetlenül alattunk hatalmas mélység, sziklák és az Atlanti óceán. Lenyűgöző és egyben félelmetes látvány. Nincsenek szalagkorlátok csak nagyon ritkán, ott ahol már nagyon-nagyon szükséges.

Az út vonalvezetése nagyjából az, amit a természet megtervezett

Úgy gondolom, az lehet az ide kapcsolódó izlandi filozófia, hogy tartsd be a szabályokat és vigyázz magadra. Mi eszerint közlekedtünk és sosem volt semmi gond. Az út vonalvezetése nagyjából az, amit a természet megtervezett. Nagyon okosan több helyen épült kis kilátópont, ahol félre lehet állni az autóval megcsodálni a tájat. Némelyikben mosdó is van, hogy tiszta és felszerelt már nem csodálkozom. Egyik helyen nagyobb parkoló van, itt le lehet sétálni a partra is, itt állunk félre mi is. A bejutásra picit várni kell mert egy autó nem épp rutinos vezetője próbál meg kihajtani, de ez csak sokadik nekifutásra sikerül neki. Technikája és az erre fordított idő alapján azt gondolnánk épp az első óráját veszi :) 

A közlekedés veszélyeiről. A legfőbb kockázatot a keleti (mi nem túl szépen csak japcsiknak neveztük el őket) sofőrök jelentik. Hihetetlen bizonytalanul vezet többségük, ennek ellenére a legnagyobb méretű terepjárókat választották. Ha az úton a szembejövő autó láttán az előttünk haladó jármű visszavette 15 km/órára a sebességét és félig lehajtott az aszfaltról az tutira japcsi volt :) Találkoztunk velük még egy benzinkútnál is, ahol szintén kisebb dugót okoztak. Tanácstalanul, de arcukon rendíthetetlen mosollyal ácsorogtak az automata benzinkút előtt :) Persze addigra mi már profik voltunk a tankolásban. Na jó én nem, de András egészen biztosan :) Mert Izlandon csak automata benzinkút van. Előre meghatározott összegekért lehet tankolni, ezt kiválasztva rögtön le is vonja a bankkártyáról az összeget és már foghatod is a pisztolyt, hogy beletankold az autódba.. Egyébként nagyon okos megoldás. A kúthoz egyetlen embert sem kell alkalmazni. Van viszont minden kútnál egy üzlet, ahol az ajándéktól elkezdve az élelmiszereken át a kávéig mindent megvehetsz, és ez egyben kávézó és étterem is. Tiszta, ingyenes mosdóval :)

De most vissza az útra. Már elértük a Keleti-fjordokat, nem vagyunk túl messze a szállásunktól. Még mindig az 1. sz. úton, ami azonban itt egy szakaszon átvált döngölt földes, kavicsos úttá. Az egyetlen fő út! Az ót dombra vezet fel, tetején birkákkal nézünk farkasszemet -ha élhetek ilyen képzavarral- kérem Andrást, álljon meg, hogy lefotózzam őket. Sikerül is és amint elindulunk feléjük elinalnak. Olvastuk még utazásunk előtt, hogy  birkák felbukkanására bárhol, bármikor számíthatunk, és ez így is volt. Az különösen izgalmas volt, amikor a sötétben egy fekete bárány állt az úton, csak a szeme világított :)

Birkák az 1-es úton

 Én imádtam őket, akárcsak a lovakat, melyekből szintén sokat láttunk és jelentős számú kép is készült :)

Már majdnem célba érünk, amikor nem túl messze az úttól meglátunk egy klasszikus kis piros tetős fehér templomot. Valóban csak néhány kilométer kitérőt kellett tennünk. Fehér kis fakerítés öleli körbe a mellette megbújó temetővel együtt.

 

 Fotózunk, amikor a távolban meglátok valamit. Két rénszarvas legelészik :) terv készül a becserkészésükre. Előásom a teleobjektívet, megbeszéljük, merre menjen András az autóval és én a megfelelő helyen kipattanok, míg ő tovább hajt. Persze a piros kabátomat sem veszem fel :) Bejön a trükk, egy ideig az autót követik tekintetükkel, csak később vesznek észre engem és kezdenek el futni. Addigra már sikerül néhány fotót készítenem róluk. Elégedetten ülök vissza az autóba és ünnepélyesen megígérem, többet nem kell megállni a szállásig :)

Valamivel 3 után érkezünk a szállásunkra, az időzítés tökéletes. Az angol tudásom tökéletes a bejelentkezéshez :) Megkeressük a szobánkat, ami nagyon bájos. Egy kis előszoba és nappali tér, amelyből a fürdőszoba is nyílik. Lépcső vezet a galériára, ahol az ágy és egy fotel, asztal beszélgető sarok foglal helyet az ablak alatt. A kilátás a fjordra és a hegyekre :) Pazar! Van egy kis ebédlő, ahol vízforraló, kávé, tea, 10 féle cukor, kis tej várja a vendégeket.  Több mint 30 órája talpon vagyunk másfél óra alvással, ránk fér a pihenés :) Az ágy állati kényelmes :) Olyannyira, hogy el is alszunk úgy este 7-ig, így aznap már nem megyünk sehová. Este főzünk egy bögrés levest és megbeszéljük a másnapi programot. Nem kell ringatni bennünket :)

Itt van vége ennek az első, első kettő napnak, ami annyira tartalmas volt, és annyi csodát láttam, hogy én azt mondtam, ha holnap haza kellene mennünk én akkor is elégedett lennék :)

Köszönöm a figyelmet, hamarosan folytatom a harmadik nappal!