Izland - 12 nap a csodák földjén - 10. nap

2016. szeptember 9. péntek

Reggel napsütésre ébredünk, de mire megreggelizünk ismét borulni kezd, így gyorsan útra kelünk. Jó lenne a felhők előtt odaérni Hvítserkur híres szikláihoz. Dinoszauroszhoz, trollokhoz hasonlítják a tengerből magasodó sziklát, no majd ma megtátjuk, mi mit látunk benne :)

Sikerült, sőt egész napra sikerült elkerülnünk az esőt. A mai programot elég könnyedre terveztük, nem kellett túl sokat utaznunk, mégis volt látnivaló bőven. Ahogyan írtam, első utunk Hvítserkur szikláihoz vezetett. Az a jó, ha tudjuk mit szeretnénk megnézni és a helyét is megtaláljuk a térképen akkor könnyen oda lehet találni, mert jól kitáblázzak a látnivalókat errefelé. Ráadásul egységesen egy engem leginkább egy négyszirmú virágra emlékeztető kis ikonnal jelölik a látványosságokat. Könnyen eltalálunk hát Hvítserkurhoz is. Már fel sem tűnik, ha 3 számjegyű, földúton haladunk. A parkolótól egy ösvény vezet egy kis fából épített teraszig, ahonnan fentről lehet megcsodálni a sziklaóriást. A terasz mellett gyors kis patak zuhan alá vízesésként, hogy a troll lábainál a tengerbe olvadjon. Próbálom megtalálni a legjobb helyet a fotózáshoz. Aztán elindulok lefelé a partra, hogy a lehető legközelebb kerüljek a sziklatoronyhoz. Az ég még mindig borús, ettől még drámaibbnak tűnik az óriás. Engem leginkább egy éppen a tengerből kortyoló hatalmas állatra emlékeztet, talán egy dínó :)

Úgy döntünk, nem megyünk vissza ugyanazon az úton, inkább végig megyünk a félsziget ívén autózva a földúton :) A táj csodaszép, sokat emel rajta a felhőkön áttörő napfény. Közben megállunk lovakat fotózni, nem mintha nem lenne már több tíz lovas fotóm :) Ezek most a tenger felett egy sziklaszirten legelésznek a napfényben. Igazán festői kép, szóval meg kell állni.

A félszigeten két helyről is olvastam, hogy lehetséges fókákat látni, ha szerencsénk van. Szinte egész Izlandra jellemző, hogy nem lehet bárhol lesétálni a partra, vagy éppen fel a hegyre. Mindenhol drótkerítés, ami a birkák miatt van leginkább, bár ők fittyet hánynak erre, hisz gyakran ácsorognak az út szélén. Mostanra teljesen hozzászoktunk ehhez a látványhoz. A dermesztő éjjel az út közepén ácsorgó fekete bárány volt :) Szóval ezen a szakaszon gondos kis ösvényen lehet lejutni a partra és a kisebb sziklákhoz. Beevickélünk az első kisebb szigetre, récék, kormoránok és sziklákon megtörő hatalmas hullámok vannak, de fókák nincsenek.

Leülünk kicsit, majd tovább indulunk. Kifelé a vízen járást is megtanuljuk, mert a dagály elmosta a befelé még létező utat :) Nem sokkal odébb egy sziklás, homokpados öbölben észreveszem az első fókát :) A hátán fekszik, világos a színe és percek óta nem mozdul.... Kezdek aggódni, egy halott fóka fotó azért mégsem járja... Közben sikerül közelebb kerülnöm és egy jó kis sziklát találni, ahová leülve már látok több fókát is az iszapban  és a sziklákon sütkéreznek. Közben a barátom is magához tér, megnyugszom :) Többen is vannak éa a bátrabbak egészen közel úsznak a sziklákhoz, ahová leültünk és játszanak, ugrálnak a vízben. Lenyűgöző és valószerűtlen élmény. Ismét úgy érzem, nagyon-nagyon szerencsések vagyunk :)

Tovább indulunk, még egy városka van a félszigeten, ahová benézünk ez Hvammstangi.Klasszikus izlandi színes tetejű házak, a parton egy múzeum, előtte egy kis múlt idézés. Ízelítőt kaphatunk, hogyan is szárították a tengeri herkentyűket. Nem túl étvágygerjesztő látvány számomra, aki a halat sem kedveli a szélben himbálódzó állatok látványa az állványon és a szagokat még nem is említettem :) Ellenben mindenképp érdekes, ezért örülök, hogy láthattam.

Késő délután van, éhesek vagyunk, haza felé indulunk. Az út menti étteremben eszünk szokás szerint hot-dogot, kávézunk és úgy döntünk, megkóstolunk egy helyi specialitást. A neve Kjötsúp, vagyis húsleves. Rengeteg zöldség van benne és bárány húsból főzik. Tészta azonban nincs, mint nálunk, van helyette vaj és zsemle. Elég furcsa, de finom volt, bár a zöldségeket ezúttal is ott hagytam :)

Mivel viszonylag korán van és világos András úgy dönt fut egyet, én pedig megkérem útban a szállás felé rakjon ki a folyónál, onnan haza sétálok, ha kifotóztam magam. Úgy 5 kilométer a hoteltől, jól esik a séta. Egy gyors folyású folyómeder szikláit fényképeztem és szerencsém volt, mert le tudtam menni a mederbe is. Aztán elindultam a szállásra, közben András is ideért és készült néhány futófotó is :)

Lassan a vége felé közeledik Izlandi kalandozásunk. Holnap irány Reykjavik, aztán vasárnap haza. Jó lesz haza menni, mert nagyon hiányoznak már a gyerekeink és a kiskutyánk, meg a többiek és persze az otthonunk. De azért szívesen maradnék is :) Amikor elkezdtük az utat tervezni mindketten azt gondoltuk, ez egy egyszeri lehetőség az életünkben. Most nagyon szeretném hinni, hogy lesz még alkalmam újra Izlandra jönni. Szerelmes lettem :)